¹És folytatá Elihu, és monda:

¹Si Eliu rin naman ay nagpatuloy at nagsabi,

²Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

²Pagdalitaan mo akong sandali, at aking ipakikilala sa iyo; sapagka't mayroon pa akong masasalita sa pagsasanggalang sa Dios.

³Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.

³Dadalhin ko ang aking kaalaman mula sa malayo, at aking itutungkol ang katuwiran sa Maylalang sa akin.

⁴Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.

⁴Sapagka't tunay na ang aking mga salita ay hindi kabulaanan: Siyang sakdal sa kaalaman ay sumasaiyo.

⁵Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.

⁵Narito ang Dios ay makapangyarihan, at hindi humahamak sa kanino man; siya'y makapangyarihan sa lakas ng unawa.

⁶Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

⁶Hindi niya pinanatili ang buhay ng masama: nguni't nagbibigay ng matuwid sa napipighati.

⁷Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

⁷Hindi niya inihihiwalay ang kaniyang mga mata sa matuwid: kundi kasama ng mga hari sa luklukan, kaniyang itinatatag sila magpakailan man, at sila'y natataas.

⁸És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

⁸At kung sila'y mapapangaw, at mapipigil sa mga panali ng kapighatian;

⁹Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].

⁹Itinuturo nga niya sa kanila ang kanilang gawa, at ang kanilang mga pagsalangsang na kanilang pinalalo.

¹⁰Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:

¹⁰Ibinubuka rin naman niya ang kanilang pakinig sa turo, at iniuutos na sila'y magsihiwalay sa kasamaan.

¹¹Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.

¹¹Kung sila'y makinig at maglingkod sa kaniya, kanilang gugugulin ang kanilang mga kaarawan sa kaginhawahan, at ang kanilang mga taon sa kasayahan.

¹²Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

¹²Nguni't kung hindi sila mangakinig, sila'y mangamamatay sa pamamagitan ng tabak, at sila'y mangamamatay na walang kaalaman.

¹³De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.

¹³Nguni't ang di banal sa puso ay nagbubunton ng galit: hindi humihiyaw sila ng saklolo pagka tinatalian niya sila.

¹⁴Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

¹⁴Sila'y nangamamatay sa kabataan, at ang kanilang buhay ay napapahamak sa gitna ng marumi.

¹⁵A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

¹⁵Inililigtas niya ang mga dukha sa kanilang pagkapighati, at ibinubuka ang kanilang mga pakinig sa pagkapighati.

¹⁶Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

¹⁶Oo, hahanguin ka niya mula sa kagipitan, hanggang sa luwal na dako na walang kagipitan; at ang malalagay sa iyong dulang ay mapupuno ng katabaan.

¹⁷De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

¹⁷Nguni't ikaw ay puspos ng kahatulan ng masama: kahatulan at kaganapan ang humahawak sa iyo.

¹⁸Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

¹⁸Sapagka't may poot, magingat ka baka ikaw ay iligaw ng iyong kasiyahan; ni mailigaw ka man ng kalakhan ng katubusan.

¹⁹Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!

¹⁹Mapapaari ba ang iyong sigaw na ikaw ay hindi mapapasa kapanglawan, O ang madlang lakas man ng iyong kalakasan?

²⁰Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.

²⁰Huwag mong nasain ang gabi, pagka ang mga bayan ay nangahiwalay sa kanilang kinaroroonang dako.

²¹Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

²¹Ikaw ay magingat, huwag mong lingunin ang kasamaan; sapagka't ito'y iyong pinili sa halip ng kadalamhatian.

²²Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?

²²Narito, ang Dios ay gumagawa ng mainam sa kaniyang kapangyarihan: sinong tagapagturo ang gaya niya?

²³Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?

²³Sinong nagguhit sa kaniya ng kaniyang daan? O sinong makapagsasabi, ikaw ay gumawa ng kalikuan?

²⁴Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!

²⁴Alalahanin mo na iyong dinakila ang kaniyang gawa, na inawit ng mga tao.

²⁵Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

²⁵Lahat ng mga tao'y nakakita noon; makikita ito ng tao sa malayo.

²⁶Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

²⁶Narito, ang Dios ay dakila, at hindi natin nakikilala siya; hindi masayod ang bilang ng kaniyang mga taon.

²⁷Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,

²⁷Sapagka't pinailanglang niya ang mga patak ng tubig, na nagiging ulan mula sa singaw na yaon:

²⁸A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

²⁸Na ibinubuhos ng mga langit at ipinapatak na sagana sa tao.

²⁹De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?

²⁹Oo, may makakaunawa ba ng paglaganap ng mga alapaap, ng mga kulog ng kaniyang kulandong?

³⁰Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

³⁰Narito, pinalalaganap niya ang kaniyang liwanag sa palibot niya; at inaapawan ang kalaliman ng dagat.

³¹Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.

³¹Sapagka't sa pamamagitan ng mga ito ay hinahatulan niya ang mga bayan; siya'y nagbibigay ng pagkaing sagana.

³²Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

³²Tinatakpan niya ang kaniyang mga kamay ng kidlat; at ibinilin sa kidlat na tumama sa pinakatanda.

³³Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]

³³Ang hugong niyaon ay nagsasaysay ng tungkol sa kaniya, ang hayop nama'y ng tungkol sa bagyo na dumarating.