¹Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!

¹Oo, dahil din dito'y nanginginig ang aking puso, at napapabago sa kaniyang kinaroroonang dako.

²Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

²Dinggin ninyo oh dinggin ang hiyaw ng kaniyang tinig, at ang sigaw na lumalabas sa kaniyang bibig.

³Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

³Kaniyang ipinadadala sa silong ng buong langit, at ang kidlat niya'y sa mga wakas ng lupa.

⁴Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

⁴Sumunod nito'y isang hugong na dumadagundong; siya'y kumukulog ng hugong ng kaniyang karilagan: at hindi tumitigil doon kung naririnig ang kaniyang tinig.

⁵Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].

⁵Ang Dios ay kumukulog na kagilagilalas ng kaniyang tinig; dakilang mga bagay ang ginawa niya, na hindi natin matalastas.

⁶Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.

⁶Sapagka't sinabi niya sa nieve, Lumagpak ka sa lupa; gayon din sa ambon, at sa bugso ng kaniyang malakas na ulan,

⁷Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.

⁷Tinatatakan niya ang kamay ng bawa't tao: upang maalaman ng lahat ng mga tao na kaniyang nilalang.

⁸Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.

⁸Kung gayo'y nagsisipasok ang mga hayop sa mga lungga, at namamalagi sa kanilang mga tahanan.

⁹Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

⁹Mula sa timog nanggagaling ang bagyo: at ang ginaw ay mula sa hilagaan.

¹⁰Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.

¹⁰Sa pamamagitan ng hinga ng Dios ay nayayari ang hielo: at ang kaluwangan ng tubig ay naiipit.

¹¹És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

¹¹Oo, kaniyang nilalagyan ang masinsing ulap ng halomigmig; kaniyang pinangangalat ang alapaap ng kaniyang kidlat:

¹²Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

¹²At pumipihit sa palibot sa pamamagitan ng kaniyang patnubay, upang kanilang gawin ang anomang iutos niya sa kanila, sa ibabaw ng balat ng sanglibutang natatahanan:

¹³Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

¹³Maging sa saway, o maging sa kaniyang lupain, o maging sa kaawaan ay pinalilitaw niya.

¹⁴Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?

¹⁴Dinggin mo ito, Oh Job: Tumigil ka, at bulayin ang kagilagilalas na mga gawa ng Dios.

¹⁵Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]

¹⁵Nalalaman mo ba kung paanong pinararatangan sila ng Dios, at pinasisilang ang kidlat ng kaniyang alapaap?

¹⁶Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?

¹⁶Nalalaman mo ba ang mga pagtitimbang ng mga alapaap, ang kagilagilalas na mga gawa niya na sakdal sa kaalaman?

¹⁷Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

¹⁷Paanong umiinit ang inyong mga suot, pagka tumatahimik ang lupa sa pamamagitan ng hanging timugan?

¹⁸Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

¹⁸Mailalatag mo ba na kasama niya ang langit, na matibay na gaya ng isang salaming binubo?

¹⁹Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

¹⁹Ituro mo sa amin kung anong aming sasabihin sa kaniya; sapagka't hindi namin maayos ang aming pananalita dahil sa kadiliman.

²⁰Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.

²⁰Sasaysayin ba sa kaniya na ako'y magsasalita? O iisipin ba ng isang tao na siya'y sasakmalin.

²¹Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.

²¹At ngayo'y hindi nakikita ng mga tao ang makinang na liwanag na nasa mga langit: nguni't ang hangin ay dumadaan, at pinapalis ang mga yaon.

²²Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

²²Karilagang ginto ay nagmumula sa hilagaan; may taglay ang Dios na kakilakilabot na karilagan.

²³Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.

²³Tungkol sa Makapangyarihan sa lahat, hindi natin mauunawa; siya'y marilag sa kapangyarihan; at sa kahatulan at saganang kaganapan siya'y hindi pipighati.

²⁴Kinatatakutan nga siya ng mga tao: hindi niya binibigyang pitagan ang sinomang pantas sa puso.