¹Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.

¹Oh mangagpasalamat kayo sa Panginoon; sapagka't siya'y mabuti: sapagka't ang kaniyang kagandahang-loob ay magpakailan man.

²[Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;

²Sabihing gayon ng tinubos ng Panginoon, na kaniyang tinubos sa kamay ng kaaway;

³És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.

³At mga pinisan mula sa mga lupain, mula sa silanganan, at mula sa kalunuran, mula sa hilagaan at mula sa timugan.

⁴Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

⁴Sila'y nagsilaboy sa ilang, sa ulilang landas; sila'y hindi nakasumpong ng bayang tahanan.

⁵Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

⁵Gutom at uhaw, ang kanilang kaluluwa'y nanglupaypay sa kanila.

⁶De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.

⁶Nang magkagayo'y nagsidaing sila sa Panginoon sa kanilang kabagabagan, at iniligtas niya sila sa kanilang kahirapan.

⁷És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

⁷Pinatnubayan naman niya sila sa matuwid na daan, upang sila'y magsiyaon sa bayang tahanan.

⁸Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

⁸Oh purihin ng mga tao ang Panginoon dahil sa kaniyang kagandahang-loob, at dahil sa kaniyang mga kagilagilalas na mga gawa sa mga anak ng mga tao!

⁹Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!

⁹Sapagka't kaniyang binigyang kasiyahan ang nananabik na kaluluwa, at ang gutom na kaluluwa ay binusog niya ng kabutihan.

¹⁰A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

¹⁰Ang gayong tumatahan sa kadiliman, at sa lilim ng kamatayan, na natatali sa dalamhati at pangaw;

¹¹Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

¹¹Sapagka't sila'y nanghimagsik laban sa mga salita ng Dios, at hinamak ang payo ng Kataastaasan:

¹²Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

¹²Kaya't kaniyang ibinaba ang kanilang puso na may hirap; sila'y nangabuwal, at walang sumaklolo.

¹³De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.

¹³Nang magkagayo'y nagsidaing sila sa Panginoon sa kanilang kabagabagan, at iniligtas niya sila sa kanilang kahirapan.

¹⁴Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

¹⁴Inilabas niya sila sa kadiliman at sa lilim ng kamatayan, at pinatid ang kanilang mga tali.

¹⁵Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

¹⁵Oh purihin ng mga tao ang Panginoon dahil sa kaniyang kagandahang-loob, at dahil sa kaniyang mga kagilagilalas na mga gawa sa mga anak ng mga tao!

¹⁶Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

¹⁶Sapagka't kaniyang sinira ang mga pintuang-bayan na tanso, at pinutol ang mga halang na bakal.

¹⁷A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.

¹⁷Mga mangmang dahil sa kanilang mga pagsalangsang, at dahil sa kanilang mga kasamaan ay nadadalamhati.

¹⁸Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

¹⁸Kinayayamutan ng kanilang kaluluwa ang sarisaring pagkain; at sila'y nagsisilapit sa mga pintuan ng kamatayan,

¹⁹De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.

¹⁹Nang magkagayo'y nagsidaing sila sa Panginoon sa kanilang kabagabagan, at iniligtas niya sila sa kanilang kahirapan.

²⁰Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.

²⁰Sinugo niya ang kaniyang salita, at pinagaling sila, at iniligtas sila sa kanilang mga ikapapahamak.

²¹Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

²¹Oh purihin ng mga tao ang Panginoon dahil sa kaniyang kagandahang-loob, at dahil sa kaniyang kagilagilalas na mga gawa sa mga anak ng mga tao!

²²És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!

²²At mangaghandog sila ng mga hain na pasalamat, at ipahayag ang kaniyang mga gawa na may awitan.

²³A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,

²³Silang nagsisibaba sa dagat sa mga sasakyan, na nangangalakal sa mga malawak na tubig;

²⁴Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.

²⁴Ang mga ito'y nangakakakita ng mga gawa ng Panginoon, at ng kaniyang mga kababalaghan sa kalaliman.

²⁵Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

²⁵Sapagka't siya'y naguutos, at nagpapaunos, na nagbabangon ng mga alon niyaon.

²⁶Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

²⁶Nagsisitaas sa mga langit, nagsisibaba uli sa mga kalaliman: ang kanilang kaluluwa ay natutunaw dahil sa kabagabagan.

²⁷Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

²⁷Sila'y hahampashampas na paroo't parito, at gigiraygiray na parang lasing, at ang kanilang karunungan ay nawala.

²⁸De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.

²⁸Nang magkagayo'y nagsidaing sila sa Panginoon sa kanilang kabagabagan, at inilabas niya sila sa kanilang kahirapan.

²⁹Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

²⁹Kaniyang pinahihimpil ang bagyo, na anopa't ang mga alon niyaon ay nagsisitahimik.

³⁰És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.

³⁰Nang magkagayo'y natutuwa sila, dahil sa sila'y tiwasay. Sa gayo'y kaniyang dinadala sila sa daongang kanilang ibigin.

³¹Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!

³¹Oh purihin ng mga tao ang Panginoon dahil sa kaniyang kagandahang-loob, at dahil sa kaniyang kagilagilalas na mga gawa sa mga anak ng mga tao!

³²És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!

³²Ibunyi rin naman nila siya sa kapulungan ng bayan, at purihin siya sa upuan ng mga matanda.

³³Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

³³Kaniyang pinapagiging ilang ang mga ilog, at uhaw na lupa ang mga bukal:

³⁴Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

³⁴Na maalat na ilang ang mainam na lupain, dahil sa kasamaan nila na nagsisitahan doon.

³⁵Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

³⁵Kaniyang pinapagiging lawa ng mga tubig ang ilang, at mga bukal ang tuyong lupain.

³⁶És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.

³⁶At kaniyang pinatatahan doon ang gutom, upang makapaghanda sila ng bayang tahanan;

³⁷És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

³⁷At maghasik sa mga bukid, at magtanim ng mga ubasan, at magtamo ng mga bunga na pakinabang.

³⁸És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

³⁸Kaniya namang pinagpapala sila, na anopa't sila'y lubhang nagsisidami; at hindi tinitiis na ang kanilang kawan ay magkulang.

³⁹De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.

³⁹Muli, sila'y nakulangan at nahapay sa kapighatian, kabagabagan, at kahirapan.

⁴⁰Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.

⁴⁰Kaniyang ibinubugso ang kadustaan sa mga pangulo, at kaniyang pinagagala sila sa ilang na walang lansangan.

⁴¹De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

⁴¹Gayon ma'y iniuupo niya sa mataas ang mapagkailangan mula sa kadalamhatian, at ginagawan siya ng mga angkan na parang kawan.

⁴²Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.

⁴²Makikita ng matuwid, at matutuwa; at titikumin ng lahat ng kasamaan ang kaniyang bibig.

⁴³A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

⁴³Kung sino ang pantas ay magbulay sa mga bagay na ito, at kanilang magugunita ang mga kagandahang-loob ng Panginoon.