¹¶ Tena ra, whakarongo, e Hopa, ki aku korero, kia whai taringa ki aku kupu katoa.

¹No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

²Nana, kua puaki nei toku mangai, kei te korero toku arero i roto i toku mangai.

²Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

³Ma aku kupu e whakapuaki te tika o toku ngakau; ka korero pono oku ngutu i ta ratou e matau ana.

³Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

⁴He mea hanga ahau na te Wairua o te Atua, a na te manawa o te Kaha Rawa ahau i whai ora ai.

⁴Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

⁵Ki te taea e koe, whakahokia mai e koe he kupu ki ahau; whakatikaia au korero ki toku aroaro, e tu ki runga.

⁵Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!

⁶Nana, ko toku anga ki te Atua he pena hoki i tau; he mea hanga nei ano hoki ahau ki te paru.

⁶Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

⁷Nana, e kore te wehi ki ahau e whakawehi i a koe; e kore ano hoki toku ringa e taimaha iho ki a koe.

⁷Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

⁸¶ He pono kua hakiri oku taringa ki au kupu, a kua rongo atu ahau i te reo o au kupu, e mea ana,

⁸Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

⁹He ma ahau, kahore oku he; he harakore ahau, kahore hoki he kino i roto i ahau:

⁹Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.

¹⁰Na e rapu ana ia i te take riri ki ahau, e kiia ana ahau e ia he hoariri nona;

¹⁰Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

¹¹E karapitia ana e ia oku waewae ki te rakau, e ata titiro ana ia ki oku hikoinga katoa.

¹¹Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.

¹²Nana, maku e whawhati tau kupu, ehara tenei mea au i te mea tika; nui atu hoki te Atua i te tangata.

¹²Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

¹³He aha koe i totohe ai ki a ia? E kore hoki e korerotia e ia te tikanga o tetahi o ana mea.

¹³Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

¹⁴¶ Kotahi hoki, ae ra, e rua korerotanga a te Atua, otiia kahore e maharatia e te tangata.

¹⁴Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

¹⁵I te moe, i te putanga moemoea mai o te po, ina au iho te moe o te tangata, i nga moenga i runga i te takotoranga;

¹⁵Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

¹⁶Ko reira ia whakapuare ai i nga taringa o nga tangata, hiri ai hoki i te ako mo ratou;

¹⁶Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

¹⁷Kia whakanekehia ai te tangata i tana whakaaro, kia hipokina ai hoki te whakapehapeha o te tangata;

¹⁷Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.

¹⁸E puritia ana e ia tona wairua kei tae ki te rua, tona ora kei riro i te hoari.

¹⁸Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

¹⁹¶ E whiua ana hoki ia ki te mamae i runga i tona moenga, ki te ngau tonu hoki o ona wheua;

¹⁹Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

²⁰A whakarihariha ana tona ora ki te taro, tona wairua ki te kai whakaminamina.

²⁰Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.

²¹E honia ana ona kiko, a kore noa e kitea; a purero mai ana ona wheua kihai nei i kitea i mua.

²¹Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

²²Heoi e whakatata ana tona wairua ki te rua, tona ora ki nga kaiwhakamate.

²²És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

²³Ki te mea he karere tera kei a ia, he kaiwhakaatu tikanga tetahi i roto i te mano, hei whakaatu i tona tika ki te tangata:

²³Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

²⁴Na ka tohu tera i a ia, a ka mea, Whakaorangia ia kei heke ki te rua, kua kitea hoki e ahau he utu.

²⁴És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

²⁵Ko tona kiri ka ngawari atu i to te tamaiti; ka hoki iho ia ki nga ra o tona tamarikitanga:

²⁵Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

²⁶Ka inoi ia ki te Atua, a ka manako tera ki a ia; heoi ka kite ia i tona mata i runga i te koa: a ka utua e ia te tika o te tangata.

²⁶Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.

²⁷E waiata ana ia i te aroaro o nga tangata, e mea ana, Kua hara ahau, whakaparoritia ake e ahau te tika, a kahore he pai ki ahau:

²⁷Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

²⁸Kua whakaorangia e ia toku wairua kei riro ki te rua, a e kite toku wairua i te marama.

²⁸Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

²⁹¶ Nana, e meatia ana enei mea katoa e te Atua, e tuaruatia ana, ae, e tuatorutia ana, ki te tangata,

²⁹Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

³⁰Hei whakahoki mai i tona wairua i roto i te rua, kia whakamaramatia ai ki te marama o te ora.

³⁰Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

³¹Kia whai whakaaro mai, e Hopa, whakarongo mai ki ahau: kati tau, a ka korero ahau.

³¹Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

³²Ki te mea he kupu tau, utua mai taku: korero, ko taku hoki i pai ai kia whakatikaia tau.

³²Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

³³Ki te kahore, whakarongo ki ahau: noho puku koe, a maku koe e whakaako ki te whakaaro nui.

³³Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!