¹¶ A no ra ko Hopa ki a Ihowa; i mea ia,

¹Jób pedig felele az Úrnak, és monda:

²E mohio ana ahau e taea e koe nga mea katoa, a e kore tetahi whakaaro ou e taea te pehi.

²Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál.

³Ko wai tenei e huna nei i te whakaaro, a kahore nei he matauranga? No reira korerotia ana e ahau he mea kihai i mohiotia e ahau, he mea whakamiharo rawa, e kore nei e taea e ahau, a kihai i mohiotia e ahau.

³Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.

⁴Tena ra, whakarongo, a ka korero ahau; ka ui ahau ki a koe, a mau e whakaatu mai ki ahau.

⁴Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!

⁵I rongo ahau ki a koe, he rongo na te taringa; tena ko tenei, ka kite a kanohi nei ahau i a koe,

⁵Az én fülemnek hallásával hallottam felõled, most pedig szemeimmel látlak téged.

⁶Na whakarihariha ana ahau ki ahau ano, a ka ripeneta i roto i te puehu, i te pungarehu.

⁶Ezért hibáztatom [magam] és bánkódom a porban és hamuban!

⁷¶ Heoi i te mutunga o ta Ihowa korero i enei kupu ki a Hopa, na ka mea a Ihowa ki a Eripata Temani, Kua mura toku riri ki a koe, ki a koutou ko ou hoa tokorua: no te mea kihai koutou i korero i te mea tika moku, kihai i rite ki ta taku pononga, ki ta Hopa.

⁷Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felõlem igazán, mint az én szolgám, Jób.

⁸Na tikina etahi puru ma koutou kia whitu, kia whitu hoki nga hipi toa, a ka haere ki taku pononga, ki a Hopa, ka whakaeke ai i etahi tahunga tinana ma koutou; a ma taku pononga, ma Hopa, e inoi mo koutou; ka manako hoki ahau ki a ia, kia kore ai ahau e mea ki a koutou kia rite ki ta koutou mahi wairangi; kihai hoki koutou i korero i te mea tika moku, kihai i rite ki ta taku pononga, ki to Hopa.

⁸Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égõáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az õ személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felõlem igazán, mint az én szolgám Jób.

⁹Heoi haere ana a Eripata Temani, a Pirirara Huhi, a Topara Naamati, a meatia ana e ratou ta Ihowa i korero ai ki a ratou. A ka manako a Ihowa ki a Hopa.

⁹Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.

¹⁰¶ A whakahokia ana a Hopa e Ihowa i te whakarau, i a ia i inoi ra mo ona hoa. Na, ko nga mea katoa i a Hopa i mua, whakanekehia ake ana e Ihowa kia pera atu ano te maha.

¹⁰Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az õ barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt.

¹¹Katahi ka haere mai ona tuakana, ona teina katoa, ratou ko ona tuahine katoa, me te hunga katoa i mohio ki a ia i mua, hei hoa mona, ki te kai taro i roto i tona whare: tangi ana ki a ia, whakamarie ana i a ia mo te he katoa i whakaekea nei e Ih owa ki a ia; a homai ana ki a ia e tenei, e tenei, tetahi moni me tetahi whakakai koura.

¹¹És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden elõbbi ismerõse, és evének õ vele együtt kenyeret az õ házában; sajnálkozának felette és vigasztalák õt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggõt.

¹²Heoi manaakitia ana a Hopa e Ihowa i te whakamutunga, nui atu i to te timatanga; a kotahi tekau ma wha mano ana hipi, e ono mano nga kamera, kotahi mano topu nga kau, kotahi mano nga kaihe uha.

¹²Az Úr pedig jobban megáldá a Jób [életének] végét, mint kezdetét, mert lõn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.

¹³Tokowhitu ano ana tama, tokotoru nga tamahine.

¹³És lõn néki hét fia és három leánya.

¹⁴A tapa iho e ia te ingoa o te tuatahi ko Hemaima, ko te ingoa o te tuarua ko Ketia, a ko te ingoa o te tuatoru ko Kerenehapuku.

¹⁴És az elsõnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren- Happuk.

¹⁵A kihai i kitea he wahine hei rite mo nga tamahine a Hopa te ataahua i te whenua katoa; a i hoatu hoki e to ratou papa he wahi mo ratou i waenganui i o ratou tungane.

¹⁵És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az õ atyjok örökséget is ada nékik az õ fiútestvéreik között.

¹⁶A i ora a Hopa i muri i tenei kotahi rau e wha tekau nga tau, i kite ano ia i ana tamariki, i nga tamariki ano hoki a ana tamariki, e wha nga whakatupuranga.

¹⁶Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az õ fiait és unokáit negyedízig.

¹⁷Heoi ka mate a Hopa, he koreheke, he maha hoki ona ra.

¹⁷És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.