1¶ Whakawhetai ki a Ihowa, he pai hoki ia: he pumau tonu hoki tana mahi tohu.
1Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
2Kia pena ano te korero a te hunga i hokona e Ihowa, i hokona nei e ia i roto i te ringa o te hoariri;
2[Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;
3I kohikohia nei i nga whenua, i te rawhiti, i te uru, i te raki, i te tonga.
3És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
4I haereere ratou i te koraha i te wahi mokemoke, te kitea tetahi pa hei nohoanga.
4Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5I matekai ratou, i matewai: hemo noa to ratou wairua i roto i a ratou.
5Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6Na ka tangi ratou ki a Ihowa i to ratou pouri: a whakaorangia ana ratou e ia i o ratou mate.
6De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
7A arahina ana e ia ra te ara tika; kia haere ai ki te pa hei nohoanga.
7És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8Aue! me i whakapaingia e te tangata a Ihowa mo tona atawhai, mo ana mahi whakamiharo ki nga tama a te tangata!
8Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
9E whakamakonatia ana hoki e ia te wairua hiahia: ko te wairua hiakai, whakakiia ana e ia ki te pai.
9Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!
10¶ Ko te hunga i noho i te pouri, i te atarangi o te mate: he mea here ki te mamae, ki te rino;
10A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11Mo ratou i tutu ki nga kupu a te Atua, i whakahawea ki te whakaaro o te Runga Rawa;
11Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12Koia i pehia iho ai e ia o ratou ngakau ki te mahi: hinga iho ratou, kahore hoki he kaiawhina.
12Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13Na ka tangi ratou ki a Ihowa i to ratou pouri; a ka whakaorangia ratou e ia i o ratou mate.
13De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.
14Whakaputaina mai ana ratou e ia i te pouri, i te atarangi o te mate; motumotuhia ana o ratou here.
14Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15Aue! me i whakapaingia e te tangata a Ihowa mo tona atawhai, mo ana mahi whakamiharo ki nga tama a te tangata!
15Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
16Kua tukitukia hoki e ia nga tatau parahi: kua tapahia e ia nga tutaki rino, motu rawa.
16Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17¶ Ko nga kuware, na a ratou mahi tutu, na o ratou kino, i pakia ai ratou.
17A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.
18Ka wetiweti to ratou wairua ki nga kai katoa; a ka whakatata ratou ki nga kuwaha o te mate.
18Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19Na ka tangi ki a Ihowa i to ratou pouri, a ka whakaorangia ratou e ia i o ratou mate.
19De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.
20Tukua mai ana e ia tana kupu, a rongoatia ana ratou: a whakaputaina ana ratou i o ratou ngaromanga.
20Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.
21Aue! me i whakapaingia e te tangata a Ihowa mo tona atawhai, mo ana mahi whakamiharo ki nga tama a te tangata!
21Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
22Kia tukua ano e ratou te whakahere, ara te whakamoemiti; kia whakapuaki i ana mahi i runga i te hari.
22És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!
23¶ Ko te hunga e haere ana ki raro, ki te moana, i runga kaipuke, a e whai mahi ana i nga wai nunui,
23A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
24Ko ratou e kite i nga mahi a Ihowa, i ana mahi whakamiharo i te rire.
24Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
25Puta kau tana kupu, kua maranga te tupuhi, mana e whakatutu ona ngaru.
25Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26Ka kake ratou ki runga ki te rangi, ka heke ano ki raro ki te rire: ngohe noa o ratou wairua i te pawera.
26Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27Ka tiu ratou, ka hurorirori ano he tangata e haurangi ana; a kahore he mahara i toe.
27Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28Heoi ka tangi ki a Ihowa i to ratou hemanawa: a whakaorangia ana ratou i o ratou mate.
28De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.
29Meinga ana e ia te tupuhi kia marino, ona ngaru kia mariri.
29Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30Na ka koa ratou, no te mea ka marie: a ka kawea ratou e ia ki te tauranga i hiahia ai ratou.
30És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.
31Aue! me i whakapaingia e te tangata a Ihowa mo tona atawhai, mo ana mahi whakamiharo ki nga tama a te tangata!
31Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
32Kia whakanui hoki ratou i a ia i roto i te whakaminenga o te iwi; kia whakamoemiti ki a ia i roto i te nohoanga kaumatua.
32És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!
33¶ Ko ia hei mea i nga awa hei koraha, i nga puputanga wai hei oneone maroke;
33Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34I te whenua whai hua, kia titohea, mo te hara o te hunga e noho ana i reira.
34Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35Ko ia hei mea i te koraha hei harotoroto wai, i te whenua maroke hei puputanga wai.
35Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36A whakanohoia iho e ia te hunga matekai ki reira, hanga ai i tetahi pa hei nohoanga;
36És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.
37Hei rui mara, hei whakato mara waina, e tupu ai, e maha ai nga hua.
37És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38Ko ia ano hei manaaki i a ratou, no ka nui rawa; kahore hoki e tukua kia torutoru haere a ratou kararehe.
38És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39Na kua iti haere ano ratou, kua piko i te tukino, i te he, i te pouri.
39De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.
40E ringihia ana e ia te whakahawea ki runga ki nga rangatira: e meinga ana kia hehe i te ururua, i te wahi kahore nei he ara;
40Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.
41Otira kei te whakateitei ia i te rawakore ki runga i te mamae, kei te mea i ona hapu kia rite ki te kahui hipi.
41De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42Ka kite nga tangata tika, a ka hari; ko nga he katoa hoki, kipia ake te mangai.
42Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.
43Ko te tangata whakaaro nui ka mahara ki enei mea, a ka mohio ratou ki te aroha o Ihowa.
43A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!