¹¶ He waiata, he himene na Rawiri. Pumau tonu toku ngakau, e te Atua; ka waiata ahau, ae ra, ka himene ahau, me toku kororia ano.

¹Ének. Dávid zsoltára.

²E ara, e te hatere, e te hapa: ka ara wawe ano ahau.

²Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]

³Ka whakamoemiti ahau ki a koe, e Ihowa, i waenganui i nga iwi: ka himene ki a koe i waenganui i nga tauiwi.

³Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

⁴He nui atu hoki tau mahi tohu i nga rangi, a ko tou pono tutuki noa atu ki nga kapua.

⁴Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

⁵Kia whakanuia koe, e te Atua, ki runga atu i nga rangi: hei runga atu i te whenua katoa tou kororia.

⁵Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!

⁶¶ Kia puta tau i aroha ai, ma tou ringa matau matou e whakaora, a whakahokia mai he kupu ki a matou.

⁶Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!

⁷Kua korero te Atua i runga i tona tapu: Ka hari ahau, ka kotikoti i Hekeme, ka roherohe i te raorao o Hukota.

⁷Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

⁸Noku Kireara; noku a Manahi; ko Eparaima ano hoki te kaha o toku matenga; ko Hura taku hepeta.

⁸Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

⁹Ko Moapa taku oko horoi; ka maka e ahau toku hu ki runga ki Eroma: ka whakamanamana ahau ki Pirihitia.

⁹Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.

¹⁰Ma wai ahau e kawe ki te pa tuwatawata? Ko wai nana ahau i arahi ki Eroma?

¹⁰Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

¹¹He teka ianei kua panga matou e koe, e te Atua? kahore hoki koe, e te Atua, e haere tahi me o matou taua.

¹¹Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

¹²Homai ki a matou he awhina ki te hoariri: he teka kau noa hoki te awhina a te tangata.

¹²Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

¹³Ma te Atua tatou ka toa ai: mana hoki e takahi ki raro o tatou hoa whawhai.

¹³Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]