1¶ Ki te tino kaiwhakatangi. He himene na Rawiri. E te Atua, e whakamoemiti nei ahau, kei wahangu koe:
1Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.
2Kua puaki hoki te mangai o te tangata kino me te mangai o te tangata tinihanga, ki te he moku: he teka o ratou arero, e korero nei moku.
2Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3I karapotia hoki ahau e ratou ki nga kupu mauahara, a i whawhai takekore ki ahau.
3És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4Mo toku aroha he riri ta ratou whakautu: ko ahau ia, he inoi taku.
4Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5E homai ana e ratou ki ahau he kino mo te pai, he mauahara mo toku aroha.
5Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
6¶ Meinga he tangata kino hei rangatira mona; kia tu he hoariri ki tona ringa matau.
6Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.
7Kia tau te he ki a ia, ina whakawakia: kia waiho ano tana inoi hei hara.
7Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.
8Kia torutoru ona ra; kia riro tana mahi tirotiro i tetahi atu.
8Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9Kia pania ana tamariki, kia pouarutia hoki tana wahine.
9Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10Kia kopikopiko noa ana tamariki, pinono ai: kia rapu kai hoki ma ratou i o ratou wahi mokemoke.
10És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]
11Kia haoa e te kaituku moni ana mea katoa; kia pahuatia hoki e nga tangata iwi ke ana mauiuitanga.
11Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12Kaua tetahi hei hoatu noa i te aroha ki a ia: kaua hoki tetahi hei atawhai i ana pani.
12Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!
13Kia hatepea putia ona uri: a i to muri whakatupuranga kia horoia rawatia atu o ratou ingoa.
13Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14Kia maharatia e Ihowa te kino o ona matua: kei murua hoki te hara o tona whaea.
14Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!
15Kia mau tonu ki te aroaro o Ihowa: kia hatepea atu ai e ia te maharatanga ki a ratou i runga i te whenua.
15Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
16Mona kihai i mahara ki te mahi tohu: heoi tukino ana ia i te ware, i te rawakore, i te hunga ngakau maru, kia patua ai ratou.
16A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
17Ae ra, i pai ia ki te kanga, a kua tae mai ki a ia: kihai ia i aro ki te manaaki, heoi kua mamao tera i a ia.
17Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.
18I kakahu ia i te kanga ki a ia, ano ko tona kakahu: na kua tae tera ki roto ki a ia ano he wai, me he hinu hoki ki roto ki ona wheua.
18Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
19Waiho ki a ia hei kakahu hipoki mona, hei whitiki hoki e whitikiria tonutia ai ia.
19Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20Na hei utu tena ma Ihowa ki oku hoariri, ki te hunga hoki e korero kino nei ki toku wairua.
20Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21¶ Kia puta tau mahi moku, e te Atua, e te Ariki, he whakaaro ki tou ingoa: na te mea he pai tau mahi tohu, whakaorangia ahau,
21De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22He ware hoki ahau, he rawakore, kua mamae hoki toku ngakau i roto i ahau.
22Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23Ka riro ahau me te atarangi e whakawairua kau ana: e peipeia ana ahau me he mawhitiwhiti.
23Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24Hurorirori kau oku turi i te nohopuku; a e kohia ana te ngako o oku kikokiko.
24Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
25Kua waiho ahau hei tawainga ma ratou: ka kite ratou i ahau, ka ruru o ratou matenga.
25Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26Awhinatia ahau, e Ihowa, e toku Atua: kia rite ki tou aroha tau whakaora i ahau.
26Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27Kia matau ai ratou ko tou ringa itene: a nau tenei, e Ihowa, i mea.
27Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28Ma ratou e kanga, mau ia e manaaki: kia whakama ratou ina whakatika; ko tau pononga ia kia hari.
28Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29Kia whakakakahuria oku hoariri ki te whakama, a ko to ratou numinumi hei koroka hipoki mo ratou.
29Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30Ka tino whakawhetai toku mangai ki a Ihowa, ae ra, ka whakamoemiti ahau ki a ia i waenganui o te mano.
30Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!
31E tu hoki ia ki te ringa matau o te rawakore, hei whakaora i a ia i te hunga e whakahe ana i tona wairua.
31Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.