¹¶ He waiata; he pikitanga. Na Rawiri. I koa ahau i ta ratou meatanga mai ki ahau; Tatou ka haere ki te whare o Ihowa.

¹Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

²E tu ana o matou waewae ki ou tatau, e Hiruharama:

²Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

³Ko te hanganga o Hiruharama, rite tonu ki to te pa kua tuhonohonoa ki a ia ano..

³Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

⁴Haereere ana ki reira nga iwi, nga iwi o Ihowa, ki to Iharaira whakaaturanga, ki te whakawhetai ki te ingoa o Ihowa.

⁴A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

⁵Kua whakaturia hoki ki reira nga torona whakawa, nga torona o te whare o Rawiri.

⁵Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.

⁶¶ Inoia he ata noho mo Hiruharama: ka whiwhi ki te pai te hunga e aroha ana ki a koe.

⁶Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!

⁷Kia mau te rongo ki ou taiepa, me te pai ki ou whare kingi.

⁷Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

⁸He mea mo oku teina, mo oku hoa, taku e mea nei, Kia mau te rongo ki roto ki a koe.

⁸Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

⁹He whakaaro ki te whare o Ihowa, o to tatou Atua, ka rapu ahau i te pai mou.

⁹Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!