¹»Sannerligen, sannerligen säger jag eder: Den som icke går in i fårahuset genom dörren, utan stiger in någon annan väg, han är en tjuv och en rövare.

¹Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.

²Men den som går in genom dörren, han är fårens herde.

²A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.

³För honom öppnar dörrvaktaren, och fåren lyssna till hans röst, och han kallar sina får vid namn och för dem ut.

³Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti õket.

⁴Och när han har släppt ut alla sina får, går han framför dem, och fåren följa honom, ty de känna hans röst.

⁴És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.

⁵Men en främmande följa de alls icke, utan fly bort ifrån honom, ty de känna icke de främmandes röst.»

⁵Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.

⁶Så talade Jesus till dem i förtäckta ord; men de förstodo icke vad det var som han talade till dem.

⁶Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de õk nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.

⁷Åter sade Jesus till dem: »Sannerligen, sannerligen säger jag eder: Jag är dörren in till fåren.

⁷Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

⁸Alla de som hava kommit före mig äro tjuvar och rövare, men fåren hava icke lyssnat till dem.

⁸Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.

⁹Jag är dörren; den som går in genom mig, han skall bliva frälst, och han skall få gå ut och in och skall finna bete.

⁹Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.

¹⁰Tjuven kommer allenast för att stjäla och slakta och förgöra. Jag har kommit, för att de skola hava liv och hava över nog.

¹⁰A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek.

¹¹Jag är den gode herden. En god herde giver sitt liv för fåren.

¹¹Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

¹²Men den som är lejd och icke är herden själv, när han, den som fåren icke tillhöra, ser ulven komma, då övergiver han fåren och flyr, och ulven rövar bort dem och förskingrar dem.

¹²A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.

¹³Han är ju lejd och frågar icke efter fåren.

¹³A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

¹⁴Jag är den gode herden, och jag känner mina får, och mina får känna mig,

¹⁴Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim,

¹⁵såsom Fadern känner mig, och såsom jag känner Fadern; och jag giver mitt liv för fåren.

¹⁵A miként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.

¹⁶Jag har ock andra får, som icke höra till detta fårahus; också dem måste jag draga till mig, och de skola lyssna till min röst. Så skall det bliva en hjord och en herde.

¹⁶Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.

¹⁷Därför älskar Fadern mig, att jag giver mitt liv -- för att sedan taga igen det.

¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.

¹⁸Ingen tager det ifrån mig, utan jag giver det av fri vilja. Jag har makt att giva det, och jag har makt att taga igen det. Det budet har jag fått av min Fader.»

¹⁸Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.

¹⁹För dessa ords skull uppstodo åter stridiga meningar bland judarna.

¹⁹Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt.

²⁰Många av dem sade: »Han är besatt av en ond ande och är från sina sinnen. Varför hören I på honom?»

²⁰És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?

²¹Andra åter sade: »Sådana ord talar icke den som är besatt. Icke kan väl en ond ande öppna blindas ögon?»

²¹Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?

²²Därefter inföll tempelinvigningens högtid i Jerusalem. Det var nu vinter,

²²Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;

²³och Jesus gick fram och åter i Salomos pelargång i helgedomen.

²³És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.

²⁴Då samlade sig judarna omkring honom och sade till honom: »Huru länge vill du hålla oss i ovisshet? Om du är Messias, så säg oss det öppet.»

²⁴Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!

²⁵Jesus svarade dem: »Jag har sagt eder det, men I tron mig icke. De gärningar som jag gör i min Faders namn, de vittna om mig.

²⁵Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.

²⁶Men I tron mig icke, ty I ären icke av mina får.

²⁶De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:

²⁷Mina får lyssna till min röst, och jag känner dem, och de följa mig.

²⁷Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem:

²⁸Och jag giver dem evigt liv, och de skola aldrig någonsin förgås, och ingen skall rycka dem ur min hand.

²⁸És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.

²⁹Min Fader, som har givit mig dem, är större än alla, och ingen kan rycka dem ur min Faders hand.

²⁹Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezébõl.

³⁰Jag och Fadern äro ett.»

³⁰Én és az Atya egy vagyunk.

³¹Då togo judarna åter upp stenar för att stena honom.

³¹Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.

³²Men Jesus sade till dem: »Många goda gärningar, som komma från min Fader, har jag låtit eder se. För vilken av dessa gärningar är det som I viljen stena mig?»

³²Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?

³³Judarna svarade honom: »Det är icke för någon god gärnings skull som vi vilja stena dig, utan därför att du hädar och gör dig själv till Gud, du som är en människa.»

³³Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

³⁴Jesus svarade dem: »Det är ju så skrivet i eder lag: 'Jag har sagt att I ären gudar'.

³⁴Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

³⁵Om han nu har kallat för gudar dem som Guds ord kom till -- och skriften kan ju icke bliva om intet --

³⁵Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),

³⁶huru kunnen då I, på den grund att jag har sagt mig vara Guds Son, anklaga mig för hädelse, mig som Fadern har helgat och sänt i världen?

³⁶Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!

³⁷Gör jag icke min Faders gärningar, så tron mig icke.

³⁷Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;

³⁸Men gör jag dem, så tron gärningarna, om I än icke tron mig; då skolen I fatta och förstå att Fadern är i mig, och att jag är i Fadern.»

³⁸Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.

³⁹Då ville de åter gripa honom, men han gick sin väg, undan deras händer.

³⁹Ismét meg akarák azért õt fogni; de kiméne az õ kezökbõl.

⁴⁰Sedan begav han sig åter bort till det ställe på andra sidan Jordan, där Johannes först hade döpt, och stannade kvar där.

⁴⁰És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elõször keresztelt vala; és ott marada.

⁴¹Och många kommo till honom. Och de sade: »Väl gjorde Johannes intet tecken, men allt vad Johannes sade om denne var sant.»

⁴¹És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felõl mondott, igaz vala.

⁴²Och många kommo där till tro på honom.

⁴²És sokan hivének ott õ benne.