¹Och en man vid namn Lasarus låg sjuk; han var från Betania, den by där Maria och hennes syster Marta bodde.

¹Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az õ testvérének, Márthának falujából.

²Det var den Maria som smorde Herren med smörjelse och torkade hans fötter med sitt hår. Och nu låg hennes broder Lasarus sjuk.

²Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.

³Då sände systrarna bud till Jesus och läto säga: »Herre, se, han som du har så kär ligger sjuk.»

³Küldének azért a testvérek õ hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.

⁴När Jesus hörde detta, sade han: »Den sjukdomen är icke till döds, utan till Guds förhärligande, så att Guds Son genom den bliver förhärligad.»

⁴Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsõségére való, hogy dicsõíttessék általa az Istennek Fia.

⁵Och Jesus hade Marta och hennes syster och Lasarus kära.

⁵Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nõtestvérét, és Lázárt.

⁶När han nu hörde att denne låg sjuk, stannade han först två dagar där han var;

⁶Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.

⁷men därefter sade han till lärjungarna: »Låt oss gå tillbaka till Judeen.»

⁷Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.

⁸Lärjungarna sade till honom: »Rabbi, nyligen ville judarna stena dig, och åter går du dit?»

⁸Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?

⁹Jesus svarade: »Dagen har ju tolv timmar; den som vandrar om dagen, han stöter sig icke, ty han ser då denna världens ljus.

⁹Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.

¹⁰Men den som vandrar om natten, han stöter sig, ty han har då intet som lyser honom.»

¹⁰De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

¹¹Sedan han hade talat detta, sade han ytterligare till dem: »Lasarus, vår vän, har somnat in; men jag går för att väcka upp honom ur sömnen.»

¹¹Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem õt.

¹²Då sade hans lärjungar till honom: »Herre, sover han, så bliver han frisk igen.»

¹²Mondának azért az õ tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

¹³Men Jesus hade talat om hans död; de åter menade att han talade om vanlig sömn.

¹³Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de õk azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

¹⁴Då sade Jesus öppet till dem: »Lasarus är död.

¹⁴Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.

¹⁵Och för eder skull, för att I skolen tro, gläder jag mig över att jag icke var där. Men låt oss nu gå till honom.»

¹⁵És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el õ hozzá!

¹⁶Då sade Tomas, som kallades Didymus, till de andra lärjungarna: »Låt oss gå med, för att vi må dö med honom.»

¹⁶Monda azért Tamás, a ki Kettõsnek mondatik, az õ tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.

¹⁷När så Jesus kom dit, fann han att den döde redan hade legat fyra dagar i graven.

¹⁷Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.

¹⁸Nu låg Betania nära Jerusalem, vid pass femton stadier därifrån,

¹⁸Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;

¹⁹och många judar hade kommit till Marta och Maria för att trösta dem i sorgen över deras broder.

¹⁹És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják õket az õ testvérök felõl.

²⁰Då nu Maria fick höra att Jesus kom, gick hon honom till mötes; men Maria satt kvar hemma.

²⁰Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jõ, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.

²¹Och Marta sade till Jesus: »Herre, hade du varit här, så vore min broder icke död.

²¹Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

²²Men jag vet ändå att allt vad du beder Gud om, det skall Gud giva dig.»

²²De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentõl, megadja néked az Isten.

²³Jesus sade till henne: »Din broder skall stå upp igen.»

²³Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

²⁴Marta svarade honom: »Jag vet att han skall stå upp, vid uppståndelsen på den yttersta dagen.»

²⁴Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

²⁵Jesus svarade till henne: »Jag är uppståndelsen och livet. Den som tror på mig, han skall leva, om han än dör;

²⁵Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

²⁶och var och en som lever och tror på mig, han skall aldrig någonsin dö. Tror du detta?»

²⁶És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

²⁷Hon svarade honom: »Ja, Herre, jag tror att du är Messias, Guds Son, han som skulle komma i världen.»

²⁷Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendõ vala.

²⁸När hon hade sagt detta, gick hon bort och kallade på Maria, sin syster, och sade hemligen till henne: »Mästaren är här och kallar dig till sig.»

²⁸És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az õ testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.

²⁹När hon hörde detta, stod hon strax upp och gick åstad till honom.

²⁹Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

³⁰Men Jesus hade ännu icke kommit in i byn, utan var kvar på det ställe där Marta hade mött honom.

³⁰Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.

³¹Då nu de judar, som voro inne i huset hos Maria för att trösta henne, sågo att hon så hastigt stod upp och gick ut, följde de henne, i tanke att hon gick till graven för att gråta där.

³¹A zsidók azért, a kik õ vele otthon valának és vigasztalák õt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.

³²När så Maria kom till det ställe där Jesus var och fick se honom, föll hon ned för hans fötter och sade till honom: »Herre, hade du varit där, så vore min broder icke död.»

³²Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván õt, az õ lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

³³Då nu Jesus såg henne gråta och såg jämväl att de judar, som hade kommit med henne, gräto, upptändes han i sin ande och blev upprörd

³³Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is,] elbúsula lelkében és igen megrendüle.

³⁴och frågade: »Var haven I lagt honom?» De svarade honom: »Herre, kom och se.» Och Jesus grät.

³⁴És monda: Hová helyeztétek õt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!

³⁵Då sade judarna: »Se huru kär han hade honom!»

³⁵Könnyekre fakadt Jézus.

³⁶Men somliga av dem sade:

³⁶Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette õt!

³⁷»Kunde icke han, som öppnade den blindes ögon, ock hava så gjort att denne icke hade dött?»

³⁷Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

³⁸Då upptändes Jesus åter i sitt innersta och gick bort till graven. Den var urholkad i berget, och en sten låg framför ingången.

³⁸Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kõ feküvék rajta.

³⁹Jesus sade: »Tagen bort stenen.» Då sade den dödes syster Marta till honom: »Herre, han luktar redan, ty han har varit död i fyra dygn.»

³⁹Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nõtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.

⁴⁰Jesus svarade henne: »Sade jag dig icke, att om du trodde, skulle du få se Guds härlighet?»

⁴⁰Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsõségét?

⁴¹Då togo de bort stenen. Och Jesus lyfte upp sina ögon och sade: »Fader, jag tackar dig för att du har hört mig.

⁴¹Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

⁴²Jag visste ju förut att du alltid hör mig; men för folkets skull, som står här omkring, säger jag detta, för att de skola tro att det är du som har sänt mig.»

⁴²Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.

⁴³När han hade sagt detta, ropade han med hög röst: »Lasarus, kom ut.»

⁴³És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jõjj ki!

⁴⁴Och han som hade varit död kom ut, med händer och fötter inlindade i bindlar och med ansiktet inhöljt i en duk. Jesus sade till dem: »Lösen honom, och låten honom gå.»

⁴⁴És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendõvel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg õt, és hagyjátok menni.

⁴⁵Många judar, som hade kommit till Maria och hade sett vad Jesus hade gjort, trodde då på honom.

⁴⁵Sokan hivének azért õ benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.

⁴⁶Men några av dem gingo bort till fariséerna och omtalade för dem vad Jesus hade gjort.

⁴⁶De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.

⁴⁷Då sammankallade översteprästerna och fariséerna en rådsförsamling och sade: »Vad skola vi taga oss till? Denne man gör ju många tecken.

⁴⁷Egybegyûjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a fõtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.

⁴⁸Om vi skola låta honom så fortfara, skola alla tro på honom, och romarna komma då att taga ifrån oss både land och folk.»

⁴⁸Ha ekképen hagyjuk õt, mindenki hinni fog õ benne: és eljõnek majd a rómaiak és elveszik tõlünk mind e helyet, mind e népet.

⁴⁹Men en av dem, Kaifas, som var överstepräst för det året, sade till dem: »I förstån intet,

⁴⁹Egy pedig õ közülök, Kajafás, a ki fõpap vala abban az esztendõben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.

⁵⁰och I besinnen icke huru mycket bättre det är för eder att en man dör för folket, än att hela folket förgås.»

⁵⁰Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.

⁵¹Detta sade han icke av sig själv, utan genom profetisk ingivelse, eftersom han var överstepräst för det året; ty Jesus skulle dö för folket.

⁵¹Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendõben fõpap vala, jövendõt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;

⁵²Ja, icke allenast »för folket»; han skulle dö också för att samla och förena Guds förskingrade barn.

⁵²És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyûjtse.

⁵³Från den dagen var deras beslut fattat att döda honom.

⁵³Ama naptól azért azon tanakodának, hogy õt megöljék.

⁵⁴Så vandrade då Jesus icke längre öppet bland judarna, utan drog sig undan till en stad som hette Efraim, på landsbygden, i närheten av öknen; där stannade han kvar med sina lärjungar.

⁵⁴Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevû városba; és ott tartózkodék az õ tanítványaival.

⁵⁵Men judarnas påsk var nära, och många begåvo sig då, före påsken, från landsbygden upp till Jerusalem för att helga sig.

⁵⁵Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékrõl husvét elõtt, hogy megtisztuljanak.

⁵⁶Och de sökte efter Jesus och sade till varandra, där de stodo i helgedom: »Vad menen I? Skall han då alls icke komma till högtiden?»

⁵⁶Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?

⁵⁷Och översteprästerna och fariséerna hade utfärdat påbud om att den som finge veta var han fanns skulle giva det till känna, för att de måtte kunna gripa honom.

⁵⁷A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy õt megfogják.