¹Sex dagar före påsk kom nu Jesus till Betania, där Lasarus bodde, han som av Jesus hade blivit uppväckt från de döda.

¹Jézus azért hat nappal a husvét elõtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.

²Där gjorde man då för honom ett gästabud, och Marta betjänade dem, men Lasarus var en av dem som lågo till bords jämte honom.

²Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala õ vele.

³Då tog Maria ett skålpund smörjelse av dyrbar äkta nardus och smorde därmed Jesu fötter; sedan torkade hon hans fötter med sitt hår. Och huset uppfylldes med vällukt av smörjelsen.

³Mária azért elõvévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.

⁴Men Judas Iskariot, en av hans lärjungar, den som skulle förråda honom, sade då:

⁴Monda azért egy az õ tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki õt elárulandó vala:

⁵»Varför sålde man icke hellre denna smörjelse för tre hundra silverpenningar och gav dessa åt de fattiga?»

⁵Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és [miért nem] adták a szegényeknek?

⁶Detta sade han, icke därför, att han frågade efter de fattiga, utan därför, att han var en tjuv och plägade taga vad som lades i penningpungen, vilken han hade om hand.

⁶Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.

⁷Men Jesus sade: »Låt henne vara; må hon få fullgöra detta för min begravningsdag.

⁷Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta õ ezt.

⁸De fattiga haven I ju alltid ibland eder, men mig haven I icke alltid.»

⁸Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.

⁹Nu hade det blivit känt för den stora hopen av judarna att Jesus var där, och de kommo dit, icke allenast för hans skull, utan ock för att se Lasarus, som han hade uppväckt från de döda.

⁹A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy õ ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.

¹⁰Då beslöto översteprästerna att döda också Lasarus.

¹⁰A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;

¹¹Ty för hans skull gingo många judar bort och trodde på Jesus.

¹¹Mivelhogy a zsidók közül sokan õ miatta menének oda és hivének a Jézusban.

¹²När dagen därefter det myckna folk som hade kommit till högtiden fick höra att Jesus var på väg till Jerusalem,

¹²Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jõ,

¹³togo de palmkvistar och gingo ut för att möta honom och ropade: »Hosianna! Välsignad vare han som kommer, i Herrens namn, han som är Israels konung.»

¹³Pálmaágakat võn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!

¹⁴Och Jesus fick sig en åsnefåle och satte sig upp på den, såsom det är skrivet:

¹⁴Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:

¹⁵»Frukta icke, du dotter Sion. Se, din konung kommer, sittande på en åsninnas fåle.»

¹⁵Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jõ, szamárnak vemhén ülve.

¹⁶Detta förstodo hans lärjungar icke då strax, men när Jesus hade blivit förhärligad, då kommo de ihåg att detta var skrivet om honom, och att man hade gjort detta med honom.

¹⁶Ezeket pedig nem értették eleinte az õ tanítványai: hanem mikor megdicsõítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek õ felõle vannak megírva, és [hogy] ezeket mívelték õ vele.

¹⁷Så gav nu folket honom sitt vittnesbörd, de som hade varit med honom, när han kallade Lasarus ut ur graven och uppväckte honom från de döda.

¹⁷A sokaság azért, a mely õ vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta õt a halálból, bizonyságot tõn.

¹⁸Därför kom också det övriga folket emot honom, eftersom de hörde att han hade gjort det tecknet.

¹⁸Azért is méne õ elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.

¹⁹Då sade fariséerna till varandra: »I sen att I alls intet kunnen uträtta; hela världen löper ju efter honom.»

¹⁹Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, [mind] e világ õ utána megy.

²⁰Nu voro där ock några greker, av dem som plägade fara upp för att tillbedja under högtiden.

²⁰Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:

²¹Dessa kommo till Filippus, som var från Betsaida i Galileen, och bådo honom och sade: »Herre, vi skulle vilja se Jesus.»

²¹Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék õt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.

²²Filippus gick och sade detta till Andreas; Andreas och Filippus gingo och sade det till Jesus.

²²Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.

²³Jesus svarade dem och sade: »Stunden är kommen att Människosonen skall förhärligas.

²³Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsõíttessék az embernek Fia.

²⁴Sannerligen, sannerligen säger jag eder: Om icke vetekornet faller i jorden och dör, så förbliver det ett ensamt korn; men om det dör, så bär det mycken frukt.

²⁴Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.

²⁵Den som älskar sitt liv, han mister det, men den som hatar sitt liv i denna världen, han skall behålla det och skall hava evigt liv.

²⁵A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyûlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.

²⁶Om någon vill tjäna mig, så följe han mig; och där jag är, där skall också min tjänare få vara. Om någon tjänar mig, så skall min Fader ära honom.

²⁶A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.

²⁷Nu är min själ i ångest; vad skall jag väl säga? Fader, fräls mig undan denna stund. Dock, just därför har jag kommit till denna stund.

²⁷Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettõl az órától. De azért jutottam ez órára.

²⁸Fader, förhärliga ditt namn.» Då kom en röst från himmelen: »Jag har redan förhärligat det, och jag skall ytterligare förhärliga det.»

²⁸Atyám, dicsõítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égbõl: Meg is dicsõítettem, és újra megdicsõítem.

²⁹Folket, som stod där och hörde detta, sade då: »Det var ett tordön.» Andra sade: »Det var en ängel som talade med honom.»

²⁹A sokaság azért, a mely [ott] állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.

³⁰Då svarade Jesus och sade: »Denna röst kom icke för min skull, utan för eder skull.»

³⁰Felele Jézus és monda: Nem én érettem lõn e szó, hanem ti érettetek.

³¹Nu går en dom över denna världen, nu skall denna världens furste utkastas.

³¹Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:

³²Och när jag har blivit upphöjd från jorden, skall jag draga alla till mig.»

³²És én, ha felemeltetem e földrõl, mindeneket magamhoz vonszok.

³³Med dessa ord gav han till känna på vad sätt han skulle dö.

³³Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.

³⁴Då svarade folket honom: »Vi hava hört av lagen att Messias skall stanna kvar för alltid. Huru kan du då säga att Människosonen måste bliva upphöjd? Vad är väl detta för en Människoson?»

³⁴Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvénybõl, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?

³⁵Jesus sade till dem: »Ännu en liten tid är ljuset ibland eder. Vandren medan I haven ljuset, på det att mörkret icke må få makt med eder; den som vandrar i mörkret, han vet ju icke var han går.

³⁵Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

³⁶Tron på ljuset, medan I haven ljuset, så att I bliven ljusets barn.» Detta talade Jesus och gick sedan bort och dolde sig för dem.

³⁶Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtõzködék elõlük.

³⁷Men fastän han hade gjort så många tecken inför dem, trodde de icke på honom.

³⁷És noha õ ennyi jelt tett vala elõttük, mégsem hivének õ benne:

³⁸Ty det ordet skulle fullbordas, som profeten Esaias säger: »Herre, vem trodde, vad som predikades för oss, och för vem var Herrens arm uppenbar?»

³⁸Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?

³⁹Alltså kunde de icke tro; Esaias säger ju ytterligare:

³⁹Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:

⁴⁰»Han har förblindat deras ögon och förstockat deras hjärtan, så att de icke kunna se med sina ögon eller förstå med sina hjärtan och omvända sig och bliva helade av mig.»

⁴⁰Megvakította az õ szemeiket, és megkeményítette az õ szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam õket.

⁴¹Detta kunde Esaias säga, eftersom han hade sett hans härlighet, när han talade med honom. --

⁴¹Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az õ dicsõségét; és beszéle õ felõle.

⁴²Dock funnos jämväl bland rådsherrarna många som trodde på honom; men för fariséernas skulle ville de icke bekänna det, för att de icke skulle bliva utstötta ur synagogan.

⁴²Mindazáltal a fõemberek közül is sokan hivének õ benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetbõl:

⁴³Ty de skattade högre att bliva ärade av människor än att bliva ärade av Gud.

⁴³Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.

⁴⁴Men Jesus sade med hög röst: »Den som tror på mig, han tror icke på mig, utan på honom som har sänt mig.

⁴⁴Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.

⁴⁵Och den som ser mig, han ser honom som har sänt mig.

⁴⁵És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.

⁴⁶Såsom ett ljus har jag kommit i världen, för att ingen av dem som tro på mig skall förbliva i mörkret.

⁴⁶Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.

⁴⁷Om någon hör mina ord, men icke håller dem, så dömer icke jag honom; ty jag har icke kommit för att döma världen, utan för att frälsa världen.

⁴⁷És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.

⁴⁸Den som förkastar mig och icke tager emot mina ord, han har dock en domare över sig; det ord som jag har talat, det skall döma honom på den yttersta dagen.

⁴⁸A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki õt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.

⁴⁹Ty jag har icke talat av mig själv, utan Fadern, som har sänt mig, han har bjudit mig vad jag skall säga, och vad jag skall tala.

⁴⁹Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, õ parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.

⁵⁰Och jag vet att hans bud är evigt liv; därför, vad jag talar, det talar jag såsom Fadern har sagt mig.»

⁵⁰És tudom, hogy az õ parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.