1Lelkembõl útálom az életemet, megeresztem felõle panaszomat; szólok az én lelkem keserûségében.
1 神为什么要定人的罪
2Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
2我要对 神说：不要定我有罪，请告诉我你为什么与我相争。
3Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
3压迫无辜，又弃绝你手所作的，却喜悦恶人的计谋，你都以为美吗？
4Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
4你的眼不是肉眼，你观看不像人观看，
5Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
5你的日子不如人的日子，你的年岁不像人的年岁，
6Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
6以致你追究我的罪孽，细察我的罪过吗？
7Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!
7你知道我并没有罪，但没有人能救我脱离你的手。
8Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
8你的手塑我造我，但一转过来你就要毁灭我。
9Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
9求你记念你造我如抟泥，你还要使我归于尘土吗？
10Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
10你不是把我倒出来像倒奶，又使我凝结像乳酪凝固吗？
11Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
11你以皮肉为衣给我穿上，以筋骨接络我；
12Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet.
12你赐我生命，又向我施慈爱，你的眷顾保守我的心灵。
13De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
13要人受苦，不如夭折这些事你都藏在你的心里，我知道这是你的旨意。
14Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.
14我若犯罪，你就鉴察，绝不赦免我的罪孽；
15Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
15我若有罪，就有祸了；我若有理，也不敢抬头，饱尝羞辱，看看自己的苦难。
16Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
16我若昂首自得，你就猎我如猎猛狮，又在我身上彰显你惊人的大能。
17Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
17你重新设立见证攻击我，对我加增你的忿怒，派兵轮流攻击我。
18Miért is hoztál ki engem anyámnak méhébõl? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
18你为什么使我出母胎呢？我不如死去，无人得见我，
19Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhébõl sírba vittek volna!
19这样，就像从来没有我一样，一出母腹就被送入坟墓。
20Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
20我的日子不是很少吗？请住手，转离我，使我在往黑暗死荫之地以先，
21Mielõtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
21在去而不返之前，可以喜乐片刻；
22Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürû setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürû setétség.
22那地黑暗，如死荫的幽暗，毫无秩序，即使有光也像幽暗。”