1Az asszonytól született ember rövid életû és háborúságokkal bõvelkedõ.
1力言人生是短暂且可悲
2Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
2他生长如花，又遭割下；他飞去如影，并不停留。
3Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
3这样的人你还睁眼看他，又把他带到你跟前受审吗？
4Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
4谁能使洁净出于污秽呢？无人有此本事。
5Nincsenek-é meghatározva napjai? Az õ hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
5人的日子既然被限定，他的月数亦在乎你，你也定下他的界限，使他不能越过。
6Fordulj el azért tõle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
6就求你转眼不看他，使他得歇息，直等到他像雇工一样享受他的日子。
7Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az õ hajtásai el nem fogynak.
7树木常有希望，树木若被砍下，也会再发芽，嫩枝仍生长不息。
8Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
8虽然树根衰老在地里，树干也枯死在土中，
9A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
9一有水气，就会萌芽，又生长枝条如新栽的树一样。
10De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ?
10人死了，就化为乌有；人一气绝就不在了。
11Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
11海洋中的水消失，江河枯竭干涸，
12Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az õ álmukból.
12人也是这样一躺下去，就不再起来，直到天都没有了还不醒过来，也不能从睡眠中被唤醒。
13Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!
13但愿你把我藏在阴间，把我隐藏，直到你的怒气过去；愿你为我定一个期限，好记念我。
14Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
14人若死了，怎能再活呢？我要在我一切劳苦的日子等待，等到我得释放的时候来到。
15Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
15你一呼叫，我就回答你，你必渴慕你手所作的。
16De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
16但现在你数点我的脚步，必不再鉴察我的罪过，
17Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bûneimhez.
17我的过犯被你封在囊中，我的罪孽你以灰泥遮盖了。
18Még a hegy is szétomlik, ha eldõl; a szikla is elmozdul helyérõl;
18山崩下坠，岩石挪开原处；
19A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
19流水磨蚀石头，水的泛溢冲去地上的尘土，你也这样灭绝人的指望。
20Hatalmaskodol rajta szüntelen és õ elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el õt.
20你永远胜过人，人就去世，你改变他的容貌，把他遣走。
21Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törõdik velök.
21他的儿女得尊荣，他并不晓得，他们降为卑，他也不觉得，
22Csak õmagáért fáj még a teste, és a lelke is õmagáért kesereg.
22只觉自己身上的痛苦，为自己悲哀。”