1Felele pedig Jób, és monda:
1安慰人的反叫人愁烦
2Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
2“像这样的话，我听了很多；你们都是叫人愁烦的安慰者。
3Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?
3虚空的言语，有穷尽吗？或有什么惹你答个不休的呢？
4Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
4你们若处在我的景况，我也能像你们那样说话，我也能砌辞攻击你们，并且能向你们摇头。
5Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]
5我能用口鼓励你们，我嘴唇的安慰，能缓和你们的痛苦。
6Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem?
6力陈他的痛苦我若说话，痛苦仍不消解，我若闭口不说，痛苦也不离开我。
7Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
7现在 神使我困倦，‘你蹂躏了我的全家，
8Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem.
8又把我捆绑起来。’这就作为证据；我身体的枯瘦也当面作证反对我。
9Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
9他的怒气撕裂我，攻击我；他向我咬牙切齿，我的敌人以锐利的眼光看着我。
10Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem.
10他们向我大大张嘴，以蔑视的态度打我的脸颊，联合一起攻击我。
11Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
11 神把我交给不义的人，把我丢在恶人的手中。
12Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.
12我本来安逸，他却把我压碎；掐着我的颈项，把我摔碎；又把我当作他的箭靶。
13Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
13他的弓箭手四面包围我，他剖开我的腰子，全不顾惜，把我的胆倾倒在地上。
14Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs.
14他把我破伤，在破口上又加破伤，如勇士一般向我直冲。
15Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
15我把麻布缝在我的皮肤上，把我的角插入尘土中。
16Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]
16我的脸因哭泣而发红，在我的眼皮上满是黑影。
17Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
17然而在我的手中没有强暴，我的祷告也是清洁的。
18Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
18向 神哭诉地啊，不要遮盖我的血；不要让我的哀求有停留的地方。
19Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
19现今，在天上有我的见证，在高天之上，有我的证人。
20Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
20讥笑我的，就是我的朋友，我的眼向 神流泪。
21Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.
21但愿人可以为人与 神分辩，正如世人为朋友辩白一样。
22Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. [ (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. ]
22因为我的年数将尽，我快要走上那条一去不返的路。”