1Felele pedig Jób, és monda:
1约伯责友待己宽待人严
2Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
2“你们叫我受苦要到几时呢？用话压碎我要到几时呢？
3Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?
3你们已经十次侮辱我，你们苛刻地对我，也不觉得羞耻。
4Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
4即使我真的有过错，由我承担好了。
5Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?
5你们若真的妄自尊大攻击我，用我的羞辱来证明我的不是，
6Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.
6那么，就知道是 神颠倒我的案件，用他的网圈住我。
7Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
7我呼叫‘强暴！’却没有回答；我呼求，却得不到公断。
8Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
8 神用篱笆拦阻我的道路，使我不能经过；他又使黑暗笼罩我的路。
9Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
9他从我身上剥去我的荣耀，又挪去我头上的冠冕。
10Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
10他四面拆毁我，我就离世，他又把我这指望如树枝一样拔出来。
11Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
11他的怒气向我发作，把我看作他的敌人；
12Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
12他的军队一起上来，他们攻击我，在我的帐棚周围安营。
13Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.
13约伯被亲友疏远他使我的族人远离我，使我熟悉的人完全与我疏远。
14Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.
14我的亲戚离弃我，我的朋友忘记我；
15Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.
15在我家中寄居的和我的婢女，都把我当作外人，我在他们的眼中是个外族人。
16Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
16我呼唤仆人，他不回答，我得用口哀求他。
17Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.
17妻子厌恶我的气息，同胞兄弟也厌弃我，
18Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
18连小孩子也藐视我，我一起来，他们就讥笑我；
19Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
19我所有的密友都憎恶我，我所爱的人也向我反脸。
20Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
20我的骨头紧贴着皮肉，我只剩牙皮逃过大难。
21Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
21向友求怜我的朋友啊！求你们怜悯我，怜悯我吧！因为 神的手击打了我。
22Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
22你们为什么有如 神那样逼迫我？还不因吃我的肉感到满足吗？
23Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
23深信终必得蒙救恩但愿我的话现在都写下，都刻在书简上，
24Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!
24用铁笔又用铅，永远刻在磐石上。
25Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
25我知道我的救赎主活着，最后他必在地上兴起。
26És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
26我的皮肉遭受毁坏以后，这事就要发生，我必在肉体以外得见 神。
27A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
27我必见他在我身边，我要亲眼见他，并非外人，我的心肠在我里面渴想极了。
28Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
28你们若说：‘惹事的根既然在他，我们要怎样逼迫他呢？’
29Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
29你们就当惧怕刀剑，因为这些罪孽带来刀剑的惩罚，好使你们知道有审判。”