1Felele pedig Jób, és monda:
1约伯寻不见 神
2Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
2“直到今日我还有苦情要申诉，我虽然叹息，他的手仍然沉重。
3Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.
3但愿我知道怎样能寻见 神，能到他的台前来。
4Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.
4好让我在他面前呈上我的案件，满口辩论向他申诉；
5Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
5知道他要回答我的话，明白他对我说什么。
6Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
6他会以大能与我相争吗？必不会这样，他必关怀我。
7Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
7在他那里正直人可以与他彼此辩论，这样，我就必永远摆脱那审判我的。
8Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.
8可是我往前走，他不在那里；我若往后退，我也不能见他。
9Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.
9他在左边行事，我却见不到；他在右边隐藏，我却看不见。
10De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
10可是他知道我所行的道路，他试炼我以后，我必像精金出现。
11Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.
11自言未曾背道我的脚紧随他的脚步，我谨守他的道，并不偏离。
12Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
12他嘴唇的命令我没有离弃，我珍藏他口中的言语在我的怀里，胜过我需用的饮食。
13Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
13但是他既已定意，谁能使他转意呢？他心里所愿的，就行出来。
14Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.
14他为我所定的，他必成全，这类的事情，他还有许多。
15Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.
15因此我在他面前惊惶，一想到这事，我就惧怕他。
16Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
16 神使我心里胆怯，全能者使我惊惶，
17Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!
17因为我在黑暗面前并没有被消灭，也不怕幽暗遮盖着我的脸。”