1Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:
1约伯缅怀过往的幸福
2Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!
2“但愿我的景况像以前的岁月，像 神保守我的日子。
3Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;
3那时他的灯照在我的头上，我靠着他的光行过黑暗。
4A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
4但愿我仍然活在年轻力壮的日子，那时 神在我的帐棚里与我亲密。
5Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;
5全能者仍然与我同在，我的孩子都环绕我。
6Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
6我用油洗脚，磐石为我出油成河。
7Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
7我出到城门那里去，在广场上预备我的座位。
8Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.
8年轻人看见我，就回避，年老的也起身站立。
9A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
9王子都停止说话，并且用手掩口。
10A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
10众领袖都不敢作声，他们的舌头紧贴上颚。
11Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.
11耳朵听见我的，就称我有福。眼睛看见我的，就作证称赞我。
12Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
12因为我救了呼救的穷人，和无人帮助的孤儿。
13A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
13将要灭亡的，为我祝福；我使寡妇的心欢呼。
14Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
14我以公义作衣服穿上；我的公平好像外袍和冠冕。
15A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
15我作了瞎子的眼，瘸子的腿。
16A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
16我作过贫穷人的父亲，我查究过我素来不认识的人的案件。
17Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
17我打碎了不义的人的牙齿，使捕食的掉下来。
18Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
18那时我心里想：‘我必在家中安然去世，我必增添我的日子像沙尘那么多。
19Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
19我的根蔓延到水边，露水整夜沾在我的枝上。
20Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.
20我的荣耀在身上常新，我的弓在我手上重新得力。
21Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
21大家都聆听我，等候我；静默无声地领受我的指导。
22Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.
22我说了话以后，他们就不再说，我的言语像雨露一般滴在他们身上。
23Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
23他们等候我像等候雨水，又大大张嘴如切慕春雨。
24Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
24我向他们微笑，他们也不敢相信；他们珍惜我脸上的光。
25[Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
25我为他们选择道路，又坐首位；我像君王住在军队中，又像个安慰悲伤的人。’”