1Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
1悲叹现在的处境
2Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
2他们的气力已经衰退了，他们两手的力量对我有什么益处呢？
3Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
3他们因穷乏与饥饿而消瘦，在黑夜荒废与荒凉之地咀嚼旷野的干草；
4A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
4他们在草丛中采摘咸草，以罗腾树根作食物。
5Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
5他们从人群中被赶出去，人追喊他们如追喊贼一样，
6Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
6以致他们住在惊吓谷之中，在地洞和岩穴之间；
7A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
7他们在草丛中间喊叫，在杂草之下集合起来。
8Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
8他们都是愚顽人、下流人的子孙，被人鞭打逐出境外。
9És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
9现在他们以我为歌曲，我竟成了他们的笑柄。
10Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
10他们厌恶我，远远地离开我，又不住吐唾沫在我脸上，
11Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
11因为 神把我的弓弦松开，叫我受苦，他们就在我面前任意妄为。
12Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
12一窝暴民在我右边兴起，推开我的脚，筑起灾难的路攻击我。
13Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
13他们拆毁了我的路，没有别人的帮助也能毁灭我；
14Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
14他们闯进来如闯大破口，在废墟之中辊过来，
15Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
15惊骇临到我的身上，驱逐我的尊严如风吹一般，我的好景像云一样过去。
16Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
16诉说 神不听他的呼求现在我的心伤恸有如倒了出来，苦难的日子把我抓住。
17Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
17夜间痛苦刺透我的骨头，疼痛不止，不住地咀嚼我。
18A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
18我的衣服因 神的大力变了形，他的大力如外衣的领口把我束紧。
19A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
19 神把我扔在泥中，我就像尘土和炉灰一般。
20Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
20 神啊！我向你呼求，你却不应允我，我站起来，你也不理我。
21Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
21你变成待我残忍，用你大能的手迫害我，
22Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
22你把我提到风中，使我被风刮去，使我在暴风中消散。
23Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
23我知道你必使我归回死地，归到那为众生所定的阴宅。
24De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
24然而人跌倒，怎会不伸手？人遇灾祸，怎会不呼救呢？
25Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
25内心的迷惘与痛苦艰难过日的，我不是为他哀哭；贫穷的，我不是为他忧愁吗？
26Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
26我希望得福乐，灾祸就来了；我等候光明，幽暗就到了。
27Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
27我的心肠沸腾、不安，痛苦的日子临到我。
28Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
28我四处行走，全身发黑，并不是因为日晒；我在会中站着呼求。
29Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
29我与野狗为兄弟，又与鸵鸟作同伴。
30Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
30我的皮肤发黑脱落，我的骨头因热发烧，
31Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
31所以我的琴音变为哀音，我的箫声变为哭声。”