1Jób pedig felele, és monda:
1约伯自述苦况
2Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
2“但愿称称我的烦恼，把我的灾害一起放在天平上。
3Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
3现在这些都比海沙更重，所以我冒失发言。
4Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
4因为全能者的箭射中我，我的灵喝尽了箭的毒液， 神的惊吓排阵攻击我。
5Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
5野驴有草料还会哀鸣吗？牛有饲料还会穷叫吗？
6Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
6淡而无盐的食物有什么好吃呢？蛋白有什么味道呢？
7Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
7这些使我恶心的食物，我必不肯尝。
8Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
8切愿被 神剪除但愿我得着我所祈求的，愿 神赐我所盼望的。
9És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
9愿他乐意把我压碎，愿他放手把我剪除。
10Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
10这样，我们得安慰，在痛苦之中我还可以欢跃，因为我没有否认那圣者的言语。
11Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!
11我有什么力量使我能等候呢？我的结局是什么好叫我忍耐呢？
12Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?
12我的气力是石头一样吗？我的肉身是铜的吗？
13Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!
13我里面不是无能自助吗？见识不是离我而去吗？
14A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
14责友缺乏爱心朋友应该怜悯灰心的人，因为他舍弃了对全能者的敬畏。
15Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
15我的兄弟诡诈像干涸的溪流，又像流干的溪水；
16A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
16水流因冰块融化而混浊，有雪隐藏在其中。
17Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.
17天气一暖溪水就消失，气候一热就干涸。
18Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
18商队顺溪而行，结果偏离原道，走到荒野之地而死亡。
19Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
19提玛的商队瞻望溪水，示巴的客旅等候水流。
20Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
20他们失望，因为所盼望的落了空；他们到达那里就灰心。
21Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
21现在你们就是这样，看见我的灾难就害怕。
22Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
22难道我说过‘请供给我’，或说‘取你们的财物馈赠我’吗？
23Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?
23或我说过‘救我脱离敌人的手’，或说‘赎我脱离强暴人的手’吗？
24Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
24劝友说话公平请指教，我就默不作声；请指示，我有什么过错。
25Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
25正直的言语多么有力！但你们的责备究竟责备什么呢？
26Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
26绝望人的话不过是风，你们还想批判吗？
27Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
27你们竟抽签得孤儿，拿朋友当货物。
28Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
28现在请你们看看我，我绝不当你们的面撒谎。
29Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
29请转意，不要不公道；请再转意，我还有道理在。
30Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
30我的舌上有不义吗？我的口不能辨别灾害吗？”