¹Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az õ napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

¹人生在世多有愁苦

²A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az õ bérét:

²正如仆人切慕暮影，又像雇工盼望工价。

³Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

³照样，我有空虚的岁月，也有劳苦的黑夜为我派定。

⁴Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig.

⁴我躺下的时候，就说：‘我什么时候起来？’然而，长夜漫漫，我辗转反侧，直到黎明。

⁵Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bõröm összehúzódik és meggennyed.

⁵我的肉体以虫子和土块为衣裳，我的皮肤裂开又流脓。

⁶Napjaim gyorsabbak voltak a vetélõnél, és most reménység nélkül tünnek el.

⁶我过的日子比梭还要快，在毫无盼望之中而结束。

⁷Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

⁷求你记念我的性命不过是一口气，我的眼必不再看见福乐。

⁸Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!

⁸看我的，他的眼再也看不到我，你的眼要看我，我已经不在了。

⁹A felhõ eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jõ fel [többé].

⁹云彩怎样消散逝去，照样，人下阴间也不再上来。

¹⁰Nem tér vissza többé az õ hajlékába, és az õ helye nem ismeri õt többé.

¹⁰他不再回自己的家，故乡再也不认识他。

¹¹Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserûségében.

¹¹因此，我不再禁止我的口，我要说出灵里的忧愁，倾诉心中的痛苦。

¹²Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy õrt állítasz ellenem?

¹²埋怨　神待他过严我岂是洋海或是海怪，你竟然设守卫防备我？

¹³Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

¹³我若说：‘我的床必安慰我，我的榻必减轻我的苦情’，

¹⁴Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

¹⁴你就用梦惊扰我，又用异象惊吓我，

¹⁵Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.

¹⁵以致我宁可窒息而死，也不肯保留我这一身的骨头。

¹⁶Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tõlem, mert nyomorúság az én életem.

¹⁶我厌恶自己，不愿永远活下去。任凭我吧，因为我的日子都是空虚的。

¹⁷Micsoda az ember, hogy õt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

¹⁷人算什么，你竟看他为大，又把他放在心上；

¹⁸Meglátogatod õt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod õt.

¹⁸每天早晨你都鉴察他，每时每刻你也试验他。

¹⁹Míglen nem fordítod el tõlem szemedet, nem távozol csak addig is tõlem, a míg nyálamat lenyelem?

¹⁹你到什么时候才转眼不看我，任凭我咽下唾沫呢？

²⁰Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek õrizõje? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

²⁰鉴察世人的主啊！我若犯了罪，跟你有什么关系呢？你为什么把我当作箭靶，使我以自己为重担呢？

²¹És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bûnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

²¹你为什么不赦免我的过犯，除去我的罪孽呢？现在我快要躺卧在尘土中，那时你寻找我，我却不在了。”