1Ének. Dávid zsoltára.
1歌一首，大卫的诗。 神啊！我的心坚定；我要用我的灵（“灵”或译：“荣耀”或“肝”；与16:9，30:12，57:8同）歌唱和颂赞。
2Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]
2琴和瑟啊！你们都要醒过来；我也要唤醒黎明。
3Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
3耶和华啊！我要在万民中称谢你，在万族中歌颂你。
4Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
4因为你的慈爱伟大，高及诸天；你的信实上达云霄。
5Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!
5 神啊！愿你被尊崇，过于诸天；愿你的荣耀遍及全地。
6Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!
6求你用右手拯救我们，应允我们，使你喜爱的人得拯救。
7Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
7 神在自己的圣所（“ 神在自己的圣所”或译：“ 神指着自己的圣洁”）说：“我必夸胜，我必分开示剑，我必量度疏割谷。
8Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
8基列是我的，玛拿西是我的；以法莲是我的头盔；犹大是我的权杖，
9Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.
9摩押是我的洗脚盆；我要向以东拋鞋，我要因战胜非利士欢呼。”
10Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
10谁能带我进坚固城？谁能领我到以东地去呢？
11Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
11 神啊！你不是把我们丢弃了吗？ 神啊！你不和我们的军队一同出战吗？
12Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
12求你帮助我们抵挡敌人，因为人的援助是没有用的。
13Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]
13我们靠着 神奋勇作战，因为他必践踏我们的敌人。