1Felele a Naamából való Czófár, és monda:
1Siis rääkis naamalane Soofar ja ütles:
2A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
2'Kas peaks see sõnaküllus jääma vastuseta või lobisejal olema õigus?
3Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
3Kas su vada peaks panema mehed vaikima või tohid sa mõnitada, ilma et ükski sind häbistaks?
4Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.
4Sest sa ütled: 'Mu õpetus on selge ja ma olen tema silmis puhas.'
5De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
5Kui ometi Jumal räägiks ja avaks oma huuled su vastu
6És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.
6ning ilmutaks sulle tarkuse saladusi, mis on mõistusele otsekui imed. Siis sa mõistaksid, et Jumal su süüst mõndagi unustab.
7Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
7Kas sa suudad leida Jumala sügavuse? Või tahad sa jõuda Kõigevägevama täiuseni?
8Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
8Need on kõrgemad kui taevad - mida sina suudad teha? Sügavamad kui surmavald - mida sina sellest tead?
9Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
9Nende mõõt on pikem kui maa ja laiem kui meri.
10Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
10Kui tema mööda läheb ja vangistab ning kohtu kokku kutsub, kes teda siis võiks keelata?
11Mert õ jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
11Sest tema tunneb valelikke inimesi, näeb nurjatust ega pane mikski,
12És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
12et ka tühipäine mees saab oidu, kui inimene sünnib nagu metseesli varss.
13Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
13Kui sinagi oma südant valmistaksid ja sirutaksid oma käed tema poole -
14Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
14kui su kätes on süütegu, siis saada see kaugele ja ära lase ülekohut jääda oma telkidesse -,
15Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;
15siis sa võiksid küll häbimärgita oma palge üles tõsta, võiksid olla kindel ega tarvitseks karta.
16Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.
16Siis sa võiksid unustada vaeva, mõelda sellele kui äravoolanud veele.
17Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.
17Su eluiga saaks kaunimaks kui keskpäev, pimedus oleks nagu hommik.
18Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
18Siis sa võiksid olla kindel, et lootust on. Sa tunneksid ennast turvalisena, ja saaksid rahulikult magada.
19Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.
19Sa võiksid maha heita, ilma et keegi hirmutaks. Ja paljud tuleksid sind meelitama.
20De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
20Aga õelate silmad kustuksid, neil kaoks pelgupaik ja nende lootuseks oleks hingeheitmine.'