1Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
1Vaata, kõike seda on mu silm näinud, kõrv kuulnud ja tähele pannud.
2A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
2Mida teie teate, seda tean minagi, ma ei jää teist maha.
3Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.
3Aga ma tahaksin Kõigevägevamaga rääkida ja meeleldi ennast kaitsta Jumala ees.
4Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
4Sest teie olete valega võõpajad, ebaarstid olete teie kõik!
5Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
5Oleks küll parem, kui te vaikiksite, siis võiks seda pidada teie tarkuseks.
6Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
6Kuulge ometi mu manitsust ja pange tähele mu huulte väiteid!
7Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?
7Kas tahate Jumala kasuks valet rääkida ja tema heaks pettust sõnastada?
8Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
8Kas tahate olla tema poolt, Jumala kasuks asja ajada?
9Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?
9Ons see hea, kui ta teid läbi katsub? Või tahate teda petta nagu inimest?
10Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
10Ta karistab teid karmilt, kui te oma poolehoidu osutate salalikult.
11Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?
11Kas tema auväärsus ei teegi teile hirmu ja kartus tema ees ei valda teid?
12A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
12Teie väited on tuhka kirjutatud, teie kilbid on savikilbid.
13Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
13Olge vait mu ees ja laske mind rääkida, tulgu siis mu peale mis tahes!
14Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
14Ma võtan oma ihu hammaste vahele ja panen oma hinge pihku.
15Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
15Vaata, ta tapab mu! Ma ei looda enam! Ma tahan tema ees ainult õigustada oma teed.
16Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
16Seegi on mulle abiks, et jumalatu ei pääse tema palge ette.
17Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
17Kuulge hästi mu sõnu ja võtke kõrvu mu seletus!
18Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
18Vaata ometi, ma olen asunud õigust jalule seadma: ma tean, et mul on õigus.
19Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
19Kes tahaks mulle vastu vaielda? Siis ma vaikiksin nüüd ja heidaksin hinge.
20Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
20Ainult kaks asja tee mulle, siis pole mul vaja ennast sinu eest peita:
21Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
21võta käsi mu pealt ära ja hirm sinu ees ärgu heidutagu mind!
22Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
22Hüüa siis ja mina vastan, või räägin mina ja sina vasta mulle!
23Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
23Kui palju on mul süütegusid ja patte? Tee mulle teatavaks mu üleastumine ja patt!
24Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
24Miks peidad oma palge ja pead mind oma vaenlaseks?
25A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
25Kas tahad hirmutada lendlevat lehte ja taga ajada kuivanud kõrt,
26Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
26et sa mu vastu kirja paned kibedaid asju ja lased mind tasuda mu noorpõlve süütegusid,
27Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
27paned mu jalad pakku, valvad kõiki mu radu ja märgid enesele mu jalajälgi?
28Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
28Jah, inimene on kõdunenud nahklähkri sarnane, otsekui koi järatud riie.