¹Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

¹Siis rääkis teemanlane Eliifas ja ütles:

²Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

²'Kas tark tohib vastata tuulepäiselt ja täita oma rinda idatuulega,

³Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

³seletada kõlbmatute kõnedega, sõnadega, millest pole kasu?

⁴Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!

⁴Sa teed tühjaks isegi jumalakartuse ja rikud hardust Jumala ees.

⁵Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

⁵Sest su süü paneb sulle sõnad suhu ja sa valid kavalate keele.

⁶A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

⁶Su oma suu süüdistab sind, aga mitte mina, su oma huuled kostavad su vastu.

⁷Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

⁷Kas oled sina esimese inimesena sündinud? Ons sind enne mäekünkaid sünnitatud?

⁸Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

⁸Kas oled sina Jumala nõupidamist kuulnud ja nõnda enesele tarkuse toonud?

⁹Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

⁹Mis see on, mida sina tead, aga meie ei tea, mida sina mõistad, aga meie mitte?

¹⁰Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.

¹⁰Meiegi hulgas on hallpäid ja elatanuid, ealt vanemad kui su isa.

¹¹Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

¹¹Ons sinu jaoks väike Jumala troost, või sõna, mis kohtleb sind leebelt?

¹²Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

¹²Kuhu su süda sind kisub ja kuhu su silmad sihivad,

¹³Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

¹³et sa pöörad oma vaimu Jumala vastu ja paiskad sõnu suust välja?

¹⁴Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

¹⁴Kuidas võiks inimene olla puhas, naisest sündinul olla õigus?

¹⁵Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:

¹⁵Vaata, tema ei usu oma ingleidki ja tema silmis ei ole taevadki selged,

¹⁶Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

¹⁶veel vähem siis põlastusväärset ja laostunut, meest, kes väärtegusid joob nagu vett.

¹⁷Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

¹⁷Mina kuulutan sulle, kuule mind, ja ma jutustan, mida olen näinud,

¹⁸A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

¹⁸mida targad on teada andnud, mida ei olnud salanud nende vanemad,

¹⁹A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

¹⁹kellele üksi oli antud maa ja kelle seas veel võõras ei olnud käinud:

²⁰Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.

²⁰süüdlane vaevleb kogu eluaja ja jõhkrale on talletatud pisut aastaid.

²¹A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

²¹Hirmuhääled on tal kõrvus, rahuajalgi tuleb hävitaja temale kallale.

²²Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

²²Ei ta usu, et ta pimedusest välja pääseb: ta on mõõgale määratud.

²³Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

²³Ta peab hulkuma leiva pärast: kus seda on? Ta teab, et pimedusepäev on temale valmis.

²⁴Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.

²⁴Ahastus ja häda hirmutavad teda, vallutavad tema nagu tapluseks valmis kuningas.

²⁵Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;

²⁵Sest ta on sirutanud oma käe Jumala vastu ja on suurustanud Kõigevägevama ees,

²⁶[Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

²⁶joostes kangekaelselt tema vastu oma paksukühmuliste kilpidega.

²⁷Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

²⁷Sest ta on katnud oma näo rasvaga, on kasvatanud puusadele lihavust

²⁸És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:

²⁸ja on elanud hävitatud linnades, kodades, kus ei olnud luba elada, mis olid määratud varemeiks.

²⁹Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

²⁹Ta ei saa rikkaks, ta varandus ei kesta kaua ja tema omand ei kaldu maha.

³⁰Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.

³⁰Ta ei pääse pimedusest, kuumus kuivatab ta võsu ja ta taandub tema suu hinguse ees.

³¹Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

³¹Ärgu ta lootku tühjale - ta eksib! Sest temale saab tasuks tühjus.

³²Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.

³²See läheb täide enneaegselt ja tema võsud ei haljenda enam.

³³Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.

³³Ta ajab otsekui viinapuu maha oma küpsemata kobarad ja pillab õisi nagu õlipuu.

³⁴Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

³⁴Sest jumalatute jõuk jääb viljatuks ja tuli põletab meeleheavõtjate telgid.

³⁵Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.

³⁵Nad on lapseootel vaevaga ja sünnitavad nurjatust, nende ihu saab toime pettusega.'