¹Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.

¹Mu vaim on murtud, mu päevad on kustutatud, mind ootavad hauad.

²Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?

²Tõesti, pilked on mu osa, ja nende tõrksusest on mu silm väsinud.

³Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.

³Pane ometi minu heaks pant tallele enese juurde! Kes muidu mu kasuks kätt lööks?

⁴A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

⁴Et sa oled nende südamed arusaamisest võõrutanud, siis sa ei ülenda neid.

⁵Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.

⁵Kes kutsub sõbrad jagamisele, selle lastel tuhmuvad silmad.

⁶A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

⁶Mind on antud inimestele sõnakõlksuks ja ma olen pealesülitamiseks nende ees.

⁷Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

⁷Mu silm on kurbusest tuhm ja kõik mu liikmed on otsekui varjud.

⁸Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.

⁸Õiglased ehmuvad sellest ja süütu ärritub jumalavallatute pärast.

⁹Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

⁹Aga õige püsib oma teel, ja kellel on puhtad käed, kasvab tugevuses.

¹⁰Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

¹⁰Te kõik aga võite tulla taas, tarka ma teie hulgast ei leia.

¹¹Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

¹¹Mu päevad on möödunud, katki kistud on mu kavatsused, mu südame soovid.

¹²Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

¹²Need tegid öö päevaks: valgus oli lähemal kui pimedus.

¹³A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

¹³Kui ma veel võin loota, siis on surmavald mu koda, ma laotan oma aseme pimedusse.

¹⁴Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?

¹⁴Ma hüüan hauale: 'Sa oled mu isa!' ja ussikestele: 'Mu ema ja õde!'

¹⁵Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

¹⁵Kus on siis mu lootus, ja kes saaks mu lootust näha?

¹⁶Minuga astud sa alla surmavalda, kui üheskoos põrmu vajume.'