1Felele pedig Jób, és monda:
1Siis rääkis Iiob ja ütles:
2Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
2'Kui kaua te piinate mu hinge ja jahvatate mind sõnadega?
3Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?
3Te mõnitate mind juba kümnendat korda häbenematult mulle peale käies.
4Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
4Ja kui ma ka tõesti oleksin eksinud, siis jääks mu eksimus ainult mulle.
5Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?
5Kui te tõesti mu ees tahate suurustada ja mulle mu alandust ette heita,
6Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.
6siis teadke, et Jumal on mind maha paisanud ja piiranud mind oma võrguga.
7Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
7Vaata, ma kisendan: 'Vägivald!', aga ei saa vastust; hüüan appi, aga õigust ei ole.
8Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
8Ta tegi mu teele tõkke ja ma ei pääse üle, ta pani mu radade peale pimeduse.
9Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
9Ta riisus minult au ja võttis mul krooni peast.
10Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
10Ta kiskus mind igapidi maha, et kaoksin, ja juuris mu lootuse välja nagu puu.
11Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
11Ta süütas oma viha põlema mu vastu ja pidas mind oma vaenlaseks.
12Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
12Tema väesalgad tulid üheskoos, rajasid tee mu juurde ja lõid leeri üles mu telgi ümber.
13Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.
13Mu vennad hoidis ta minust eemale ja mu tuttavad võõrdusid minust hoopis.
14Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.
14Mu lähedased jätsid mind maha ja mu sõbrad unustasid mind ära.
15Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.
15Mu kodakondsed ja teenijad peavad mind võõraks - ma olen nende silmis otsekui muulane.
16Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
16Ma hüüan oma sulast, aga ta ei vasta, ma pean teda anuma, nagu mu suu võtab.
17Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.
17Mu naisele ei meeldi mu hingeõhk ja oma lihastele vendadele olen ma vastik.
18Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
18Poisidki põlgavad mind; kui ma tõusen, siis nad räägivad mulle vastu.
19Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
19Mind jälestavad kõik mu lähemad sõbrad, ja need, keda ma armastasin, on pöördunud mu vastu.
20Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
20Mu luud on jäänud kinni naha ja liha külge, mu kondid tungivad välja nagu hambad.
21Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
21Halastage mu peale, halastage, mu sõbrad, sest mind on tabanud Jumala käsi!
22Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
22Miks ajate teiegi mind taga nagu Jumal? Kas te ei küllastu mu lihast?
23Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
23Oh, et mu sõnad ometi kirja pandaks, et need raamatusse kirjutataks,
24Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!
24raudsule ja tinaga uurendataks kaljusse igaveseks ajaks!
25Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
25Sest ma tean, et mu Lunastaja elab, ja tema jääb viimsena põrmu peale seisma.
26És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
26Ja kuigi mu nahka on nõnda nülitud, saan ma ilma ihutagi näha Jumalat,
27A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
27teda, keda ma ise näen, keda näevad mu oma silmad, aga mitte mõne võõra. Mul kõdunevad neerud sisikonnas.
28Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
28Kui te mõtlete: 'Me ajame teda taga, asja juur leidub temas',
29Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
29siis kartke mõõka, sest viha toob mõõka väärt süüteod, et te teaksite: kohus on olemas!'