1Felele pedig Jób, és monda:
1Siis rääkis Iiob ja ütles:
2Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]
2'Kuulge ometi mu sõnu ja see olgu mulle troostiks!
3Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
3Olge minuga kannatlikud, siis ma räägin, ja kui olen rääkinud, võite irvitada!
4Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?
4Kas ma kaeban inimese peale? Ja miks ei peakski mu vaim muutuma kannatamatuks?
5Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
5Vaadake minu poole, siis te ehmute ja panete käe suu peale.
6Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
6Sest kui ma sellele mõtlen, siis ma jahmun ja värin haarab mu ihu.
7Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
7Miks jäävad õelad elama, saavad vanaks, võtavad isegi jõudu juurde?
8Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.
8Nende sugu seisab kindlana nendega nende ees ja nende järglased on nende silma all.
9Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.
9Nende kojad on säästetud hirmust ja Jumala vitsa pole nende peal.
10Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
10Nende sõnn kargab, ja mitte asjata, nende lehmad poegivad loodet heitmata.
11Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.
11Nad lasevad oma lapsukesi joosta nagu lambaid ja nende noorukid tantsivad.
12Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
12Nad laulavad trummi ja kandle saatel ning tunnevad rõõmu vilepilli häälest.
13Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
13Nad veedavad oma päevi õnnes ja lähevad rahus alla surmavalda.
14Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
14Nad ütlevad Jumalale: 'Tagane meist, sest sinu teede tundmiseks pole meil lusti!
15Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?
15Kes on Kõigevägevam, et peaksime teda teenima? Ja mis kasu meil on, kui me ta poole palvetame?'
16Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!
16Vaata, eks ole nende õnn nende endi käes, õelate nõu minust kaugel?
17Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.
17Kui sageli siis kustub õelate lamp ja tabab neid õnnetus? Kui sageli ta jagab oma vihas hukatust,
18Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
18et nad oleksid nagu õled tuules, otsekui aganad, mida tuulekeeris hajutab?
19Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
19Jumal talletavat õela süü tema laste jaoks. Ta tasugu temale enesele, nõnda et ta tunneb!
20Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
20Nähku ta oma silmad tema langust ja ta ise joogu Kõigevägevama viha!
21Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!
21Tõesti, ei ole siis rõõmu ta kojal pärast teda, kui ta kuude arv on napiks mõõdetud.
22Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!
22Aga kas võiks Jumalale tarkust õpetada, temale, kes taevalistelegi kohut mõistab?
23Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
23Üks sureb oma täies elujõus, kõigiti rahulikult ja muretult,
24Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.
24reied lihavad ja kondid täis üdi.
25Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
25Teine sureb kibestunud hingega, õnne maitsta saamata.
26Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.
26Nad magavad üheskoos põrmus ja ussikesed katavad neid.
27Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
27Vaata, ma tean teie mõtteid ja riukaid, mis te minu vastu sepitsete.
28Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
28Sest te küsite: 'Kus on siis nüüd see võimumehe koda? Ja kus on telk, milles õelad elasid?'
29Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
29Kas te ei ole küsinud teekäijailt ega ole tähele pannud nende märguandeid,
30Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
30et kurjale antakse armu õnnetusepäeval ja ta päästetakse vihapäeval?
31Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
31Kes kuulutaks temale näkku ta käitumist ja kes tasuks temale, mis ta on teinud?
32Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
32Ja kui ta hauda viiakse, siis hoolitsetakse isegi ta kääpa eest.
33Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.
33Oru kivipangadki on temale magusad. Tema järele lähevad kõik inimesed, ja enne teda läinuid on arvutult.
34Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
34Kuidas te siis mulle toote nõnda tühist troosti? Ja teie vastused - neist jääb järele ainult vale.'