1Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ [ítéletének] napjait?!
1Miks ei ole Kõigevägevam talletanud karistusaegu, ja miks need, kes teda tunnevad, ei saa näha tema päevi?
2A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
2Piirimärke nihutatakse, karja riisutakse ja karjatatakse kui oma.
3Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.
3Vaeslaste eesel viiakse ära, lesknaise härg võetakse pandiks.
4Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
4Vaesed tõugatakse teelt kõrvale, kõik maa viletsad peavad peitu pugema.
5Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
5Vaata, otsekui metseeslid kõrbes lähevad nad oma tööle toidust otsima: lagendik on leib tema lastele.
6A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.
6Väljal peavad nad lõikama seda, mis pole nende oma, ja koristama õela viinamäge.
7Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
7Nad peavad ööbima alasti, riieteta, ja külmas olema katteta.
8A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
8Mägede äikesevihmast saavad nad märjaks, ja olles varjupaigata, liibuvad nad vastu kaljut.
9Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.
9Tissi otsast riisutakse vaeslaps ja vaese vastu võetakse panti.
10Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
10Nad käivad alasti, riieteta, ja kannavad näljastena viljavihke.
11Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
11Müüride vahel nad peavad suruma õli, sõtkuma surutõrt, aga kannatama janu.
12A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.
12Rahva linnades ägatakse ja haavatute hing hüüab appi; ent Jumal ei pane tähele jõledust.
13Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
13On neid, kes on valguse vastased, kes ei taha tunda selle teid ega jääda selle radadele.
14Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
14Koiduajal tõuseb mõrvar üles, et tappa viletsat ja vaest, ja öösel on ta nagu varas.
15A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
15Abielurikkuja silm ootab hämarust, mõeldes: 'Ükski silm ei näe mind!' ja paneb katte näole.
16Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
16Pimeduses murtakse kodadesse: päeval nad redutavad kodus, nad ei taha valgusest teada.
17Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
17Sest sügav pimedus on neile kõigile hommikuks ja pimeduse hirmud on nende sõbrad.
18Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.
18Aga päeva koites on neil kiire. Neetud olgu maal nende põld, ükski surutõrre sõtkuja ärgu pöördugu nende viinamäele!
19Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.
19Põud ja kuumus võtavad lumeveed, surmavald võtku patustajad!
20Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
20Üsk unustab ta, uss mõnuleb temast, teda ei mäletata enam: nõnda murtakse ülekohus nagu puu.
21A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
21Ta vaevab lastetut, kes pole sünnitanud, ja ei tee head lesknaisele.
22De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
22Ent Jumal oma jõuga pikendab vägivaldsete iga: nad tõusevad üles, isegi kui neil ei ole enam lootustki eluks.
23Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
23Ta annab neile julgeoleku ja nad saavad sellest tuge; aga ta silmad on nende teede peal.
24Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
24Nad on tõusnud üürikeseks - ja siis ei ole neid enam. Neid alandatakse, neid kistakse nagu kõiki muidki ja nad lõigatakse ära otsekui viljapead.
25Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
25Eks ole ju nõnda? Kes tahaks teha mind valelikuks ja mu sõnad tühjaks?'