1Jób pedig felele, és monda:
1Siis rääkis Iiob ja ütles:
2Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!
2'Kuidas sa küll oled aidanud rammetut, toetanud jõuetut käsivart!
3Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
3Kuidas sa küll oled rumalale nõu andnud ja suurt tarkust õpetanud!
4Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?
4Kelle abiga sa oled pidanud kõnesid ja kelle vaim on sinust välja tulnud?
5A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.
5Surnute vaimud all värisevad, hirmu täis on veed ja nende elanikud.
6Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.
6Paljas on surmavald Jumala ees ja kadupaigal pole katet.
7Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
7Ta laotab põhjakaare tühjuse üle ja riputab maa eimillegi kohale.
8Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.
8Ta seob veed oma pilvedesse ja pilv ei rebenegi nende raskuse all.
9Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.
9Ta peidab oma aujärje, laotab selle üle oma pilve.
10Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.
10Ta joonistab vetepinnale sõõri kuni valguse ja pimeduse piirini.
11Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.
11Taeva sambad kõiguvad ja kohkuvad tema sõitlusest.
12Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
12Oma rammuga liigutab ta merd ja oma taibukuses peksab ta Rahabit.
13Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
13Tema hingusest selgib taevas, tema käsi torkab läbi põgeneva mao.
14Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
14Vaata, need on ainult tema tee ääred. Ja see on siiski ainult sosin, mida me temast kuuleme. Aga tema vägevuse äikest - kes seda suudaks mõista?'