1Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda:
1Ja Iiob jätkas oma kõnet ning ütles:
2Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserûséggel illette az én lelkemet,
2'Nii tõesti kui elab Jumal, kes võttis ära mu õiguse, ja Kõigevägevam, kes kibestas mu hinge;
3Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
3niikaua kui minus on veel hingeõhku ja mu ninas Jumala hõngu,
4Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
4ei räägi mu huuled valet ega kõnele mu keel pettust.
5Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
5Jäägu see minust kaugele, et annaksin teile õiguse! Kuni ma pole hinge heitnud, ei loobu ma oma vagadusest.
6Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
6Ma hoian kinni oma õigusest ega jäta seda, mu süda ei laida mind ühegi mu elupäeva pärast.
7Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
7Käigu mu vaenlasel käsi nagu õelal ja mu vastasel otsekui kurjategijal!
8Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az õ lelkét?
8Sest mis lootus on jumalatul, kui Jumal ta ära lõikab, kui ta tema hinge nõuab?
9Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá?
9Kas Jumal peaks kuulma ta kisendamist, kui talle kitsas kätte tuleb?
10Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
10Kas ta tunneb rõõmu Kõigevägevamast? Kas ta hüüab Jumalat appi igal ajal?
11Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
11Ma tahan teile õpetada Jumala kätt; mida Kõigevägevam mõtleb, seda ma ei salga.
12Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
12Vaata, te kõik olete ise seda näinud, mispärast te siis lobisete tühja?
13Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
13See on õela inimese osa Jumala juures, ja pärisosa, mille vägivalla teostajad saavad Kõigevägevamalt:
14Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
14kui tal on palju lapsi, siis on need mõõga jaoks, ja tema järglastel ei ole küllalt leiba.
15Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.
15Kes temale järele jäävad, need matab katk, ja ta lesknaised ei saa neid taga nutta.
16Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
16Kui ta hõbedat kokku kuhjab nagu põrmu ja riideid varub nagu savi,
17Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
17siis varugu; aga õige paneb need selga ja süütu pärib hõbeda.
18Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.
18Ta ehitab oma koja riidekoi eeskujul, hüti sarnaselt, mille vahimees teeb.
19Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
19Rikas on ta magama heites, kuid mitte kauem; kui ta silmad avab, siis ei ole tal enam midagi.
20Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
20Suur hirm saab ta kätte nagu voolas vesi ja öösel viib tuulekeeris ta kaasa.
21Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.
21Idatuul tõstab ta üles ja ta läheb - see pühib ta ära tema asupaigast.
22[Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.
22Tema peale visatakse ilma armuta kive ja ta peab põgenema nende käe eest.
23Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.
23Tema pärast plaksutatakse käsi, ja paigast, kus ta asus, vilistatakse temale järele.