¹Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

¹Ma andsin ju oma silmadele seaduse. Kuidas ma võiksin siis vaadata neitsi poole?

²És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

²Sest mis oleks muidu mu osa Jumalalt ülal ja mu pärisosa Kõigevägevamalt kõrgustes?

³Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?

³Eks hukatus tule ülekohtutegijale ja õnnetus sellele, kes nurjatust teeb?

⁴Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

⁴Eks tema näe mu teed ja loe kõiki mu samme?

⁵Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

⁵Kui ma olen valega kaasas käinud või on mu jalg tõtanud pettuse poole,

⁶Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

⁶vaetagu mind õigetel vaekaussidel - siis saab Jumal teada mu ausust!

⁷Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

⁷Kui mu sammud on kaldunud teelt kõrvale ja mu süda on järgnenud silmadele ja kui mulle on midagi pihku jäänud,

⁸Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!

⁸siis söögu keegi teine, mida ma külvan, ja mis mulle võrsub, juuritagu välja!

⁹Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

⁹Kui mu süda on lasknud ennast ahvatleda mõne naise poole ja ma olen varitsenud oma ligimese ukse taga,

¹⁰Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.

¹⁰siis jahvatagu mu naine võõrale ja heitku teised tema peale!

¹¹Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.

¹¹Sest see oleks olnud häbitegu ja kohut väärt süü,

¹²Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.

¹²tuli, mis põletab kadupaigani ja hävitab juurteni kõik mu saagi.

¹³Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

¹³Kui ma oleksin põlanud oma sulase ja teenija õigust, kui neil oli minuga tüli,

¹⁴Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

¹⁴mis ma oleksin teinud siis, kui Jumal oleks tõusnud? Ja kui ta oleks katsuma tulnud, mis ma siis temale oleksin kostnud?

¹⁵Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

¹⁵Eks minu looja ole loonud emaihus ka teda, eks ole üks ja seesama meid emaüsas valmistanud?

¹⁶Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

¹⁶Kas ma olen tagasi lükanud vaeste soove või lasknud tuhmuda lesknaise silmi?

¹⁷És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

¹⁷Kas ma üksinda olen söönud oma palukest, ilma et vaeslaps oleks saanud sellest süüa?

¹⁸Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!

¹⁸Sest ta kasvas mu noorusest peale minuga kui oma isaga, ja emaihust alates olen ma teda juhatanud.

¹⁹Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

¹⁹Kas ma olen võinud näha kedagi hukkuvat riiete puudusel või vaest ilma katteta?

²⁰Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

²⁰Eks ta niuded õnnistanud mind ja eks ta saanud mu lambaniidust sooja?

²¹Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

²¹Kui ma olen tõstnud käe vaeslapse vastu, kuna ma väravas nägin enesele abi,

²²A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

²²siis langegu mu õlg liigesest välja ja murdugu mu käsivars õlavarreluust saadik!

²³Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!

²³Sest mul oli hirm Jumalalt tuleva karistuse ees, ja tema ülevõimu vastu ei oleks ma suutnud püsida.

²⁴Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

²⁴Kas ma panin oma lootuse kullale või ütlesin ma kalleimale kullale: 'Ma usaldan sind!'?

²⁵Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

²⁵Kas ma rõõmustasin, et mu varandus oli suur või et mu käsi saavutas väga palju?

²⁶Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

²⁶Kui ma oleksin vaadanud päikest, kuidas see paistab, või kuud, mis nii suurepäraselt rändab,

²⁷És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

²⁷kui mu süda seejuures oleks lasknud ennast salaja petta, nõnda et oleksin saatnud neile käesuudlusi,

²⁸Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

²⁸siis oleks seegi olnud kohut väärt süü, sest ma oleksin siis ju salanud Jumala, kes on ülal.

²⁹Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

²⁹Kas ma olen rõõmustanud oma vihamehe hukkumise pärast või hõisanud, kui teda tabas õnnetus?

³⁰(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)

³⁰Ei ole ma lubanud oma suud pattu teha, et oleksin sajatades nõudnud tema hinge.

³¹Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?

³¹Eks ole inimesed mu telgis öelnud: 'Kes ei oleks temalt liha küllalt saanud?'

³²(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)

³²Võõras ei ole pidanud ööbima tänaval, ma avasin teekäijale oma ukse.

³³Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:

³³Kas ma oleksin nagu Aadam varjanud oma üleastumisi, oma süütegu põue peites,

³⁴Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!

³⁴sellepärast et pidin kartma suurt rahvahulka ja et mind hirmutas suguvõsa põlgus, nõnda et oleksin pidanud vaikima, ilma uksestki välja minemata?

³⁵Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

³⁵Oh, et mul oleks keegi, kes mind kuuleks! Siin on mu nimemärk - Kõigevägevam kostku mulle! Oleks mul ometi vastase kirjutatud süüdistuskiri!

³⁶Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

³⁶Tõesti, ma tõstaksin selle õlale, paneksin selle enesele krooniks.

³⁷Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

³⁷Ma teeksin temale teatavaks kõik oma sammud, astuksin tema ette nagu vürst.

³⁸Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

³⁸Kui mu põld mu vastu kisendab ja selle vaod üheskoos nutavad,

³⁹Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

³⁹et ma olen söönud ta saaki ilma tasuta ja olen pannud ta õiged omanikud hingeldama,

⁴⁰Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.

⁴⁰siis kasvatagu ta nisu asemel kibuvitsu ja odra asemel umbrohtu.' Iiobi sõnad on lõppenud.