1Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:
1Kui need kolm meest loobusid Iiobile vastamast, sellepärast et ta oma silmis õige oli,
2Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
2siis süttis põlema buuslase Eliihu, Baarakeli poja viha; ta oli Raami suguvõsast. Ja ta viha süttis põlema Iiobi vastu, sellepärast et too pidas ennast Jumalast õigemaks.
3De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
3Ta viha süttis põlema ka tema kolme sõbra vastu, sellepärast et need ei olnud leidnud vastust, millega nad oleksid saanud Iiobi süüdi mõista.
4Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála.
4Eliihu oli oodanud, kuni nad Iiobiga rääkisid, sest nad olid temast vanemad.
5De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.
5Aga kui Eliihu nägi, et nende kolme mehe suus ei olnud vastust, siis ta viha süttis põlema.
6És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
6Ja buuslane Eliihu, Baarakeli poeg, rääkis ning ütles: 'Mina olen ealt noorim, aga teie olete elatanud, sellepärast ma olin tagasihoidlik ja kartsin teile kuulutada oma arvamust.
7Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
7Ma mõtlesin: Kõnelgu päevad ja aastate rohkus õpetagu tarkust.
8Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
8Tõesti, inimeste sees olev vaim, Kõigevägevama hingeõhk annab neile arukuse.
9Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
9Ei ole eakad mitte alati targemad ega mõista üksnes vanad, mis on õige.
10Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
10Seepärast ma ütlen: Kuule mind, minagi tahan kuulutada oma arvamust.
11Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
11Vaata, ma ootasin, mis teil on öelda, ma kuulatasin teie tarkust, siis kui te otsisite sõnu.
12Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
12Ma panin siis teid tähele, ja vaata, ükski teist ei kutsunud Iiobit korrale, ükski ei vastanud tema sõnadele.
13Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!
13Ärge seepärast mõtelge: 'Meie oleme leidnud tarkuse.' Jumal ajab ta minema, mitte inimene.
14Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
14Minu vastu ei ole ta oma sõnu seadnud ja teie sõnadega ei taha ma temale vastata.
15Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.
15Nad on ehmunud, nad ei vasta enam, neil on sõnad lõppenud.
16Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
16Kas pean ootama, sellepärast et nad ei räägi, et nad seisavad siin ega vasta enam?
17Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
17Ma tahan anda vastuseks omaltki poolt osa, ma tahan kuulutada ka oma arvamust.
18Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.
18Sest ma olen täis sõnu, vaim mu sees sunnib mind.
19Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.
19Vaata, mu sees on nagu vein, millel puudub väljapääs: otsekui uus nahkastja on see lõhkemas.
20Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
20Ma pean rääkima, et saada enesele õhku, pean avama huuled ja vastama.
21Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
21Ma ei taha nüüd olla erapoolik ega kedagi meelitada.
22Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!
22Sest ma ei või meelitada: kui kergesti võiks mu Looja mind siis ära võtta.