1És folytatá Elihu, és monda:
1Ja Eliihu jätkas ning ütles:
2Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
2'Olgu sul minuga pisut kannatust, siis ma õpetan sind, sest mul on veel Jumala heaks sõnu!
3Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.
3Ma tahan tuua oma tarkuse kaugemalt ja anda õiguse oma Loojale.
4Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.
4Sest mu sõnad pole tõesti mitte valed, täiuslik teadja on su ees.
5Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.
5Vaata, Jumal on vägev, kuid ta ei põlga kedagi, vägev on tema südame jõud!
6Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
6Õelat ei jäta ta elama, aga viletsaile annab ta õiguse.
7Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
7Ta ei pööra oma silmi ära õigete pealt, vaid paneb need koos kuningatega igaveseks istuma aujärjele, ja nad ülendatakse.
8És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
8Ja kui nad on pandud ahelaisse, vangistatud viletsuse köidikuisse,
9Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].
9siis ta heidab neile ette nende tegu ja üleastumisi, et nad on olnud ülemeelikud,
10Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:
10ja avab nende kõrvad hoiatuseks ning käsib neid taganeda ülekohtust.
11Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.
11Kui nad siis kuulavad ja teenivad teda, siis nad lõpetavad oma päevad õnnes ja aastad õndsuses.
12Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
12Aga kui nad ei kuula, siis nad tormavad oda otsa ja heidavad arutuina hinge.
13De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.
13Südamest jumalatud peavad viha, nad ei hüüa appi, kui ta on nad vangistanud.
14Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
14Nende hing sureb noorelt ja nende elu pordumeeste seas.
15A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
15Ta päästab viletsa tema viletsuse kaudu ja avab tema kõrva, kui ta on hädas.
16Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
16Ta meelitaks sindki kitsikuse kurgust piiramata avarusse ja su laud oleks täis rasvast rooga.
17De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
17Aga sa oled täis õelate kohut, kohus ja õigus tabavad sind.
18Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
18Hoia, et viha sind liialt ei mõjustaks ja rohke lunaraha sind ei eksitaks!
19Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!
19Kas su õilsus on küllaldane? Ei aita kuld ega kõik su jõupingutused!
20Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.
20Ära igatse ööd, kui rahvad tõusevad oma asemeilt!
21Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
21Hoidu pöördumast ülekohtu poole, sest seda sa eelistad viletsusele!
22Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?
22Vaata, Jumal toimib võimsalt oma jõus! Kes oleks seesugune õpetaja nagu tema?
23Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?
23Kes on temale määranud ta tee, ja kes julgeks öelda: 'Sa oled ülekohut teinud'?
24Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!
24Pea meeles, et sinagi pead ülistama tema tööd, millest inimesed on laulnud!
25Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
25Kõik inimesed näevad seda - inimene vaatab seda kaugelt.
26Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
26Vaata, Jumal on suur ja meie ei mõista teda, tema aastate arv on uurimatu.
27Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,
27Sest ta tõmbab veepiisad üles: need nõrguvad tema udust vihmaks,
28A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
28mida pilved kallavad ja tilgutavad paljude inimeste peale.
29De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?
29Tema, kes korraldab ka pilvekihte, oma kojast müristamist,
30Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
30vaata, ta laotab talle oma valgust ja katab sellega mere põhjad.
31Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.
31Sest sellega ta toidab rahvaid ja annab külluses rooga.
32Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
32Ta võtab välgu oma kätte ja käsib sellel märki tabada.
33Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]
33Tema mürin kuulutab sellest, loomakarigi kuulutab tõusvat tormi.