1Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!
1Sellepärast väriseb minugi süda ja hüppab paigast.
2Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
2Kuulge, kuulge tema hääle mürinat ja kõminat, mis tuleb ta suust!
3Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
3Selle ta päästab lahti kogu taeva alla ja oma välgu maailma äärteni.
4Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
4Selle taga möirgab tema hääl: ta müristab oma võimsa häälega ega peata välke, kui tema häält kuuldub.
5Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].
5Jumal müristab oma häälega imepärasel viisil, ta teeb suuri tegusid, mida meie ei mõista.
6Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.
6Sest ta ütleb lumele: 'Lange maa peale!' ja vihmasabin ning vihmavaling on tema tugevus.
7Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.
7Ta paneb siis igamehe käe kinni otsekui pitseriga, et kõik inimesed tunneksid ta tegu.
8Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.
8Siis läheb metsloom oma peidupaika ja jääb oma pessa.
9Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
9Lõunakambrist tuleb tuulispea ja põhjatuulega külm.
10Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.
10Jumala hingusest tekib jää ja tardub veepind.
11És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
11Ta koormab ka pilvi niiskusega, pilved pilluvad tema välku.
12Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
12Need rändavad ringi tema juhtimisel, et teha kõike, mida ta neil käsib maailmas ja maa peal,
13Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
13olgu vitsana, kui ta maale tarvis, olgu armuna, kui ta seda osutab.
14Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?
14Kuule seda, Iiob, peatu ja pane tähele Jumala imetegusid!
15Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]
15Kas sa mõistad, kuidas Jumal annab neile käsu ja laseb oma pilvest välgu sähvatada?
16Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?
16Kas sa mõistad pilvede sõudu, ülima tarkuse imetegu?
17Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
17Sina, kellel riided kuumavad, kui ta lõunatuulega suigutab maad,
18Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
18kas sa koos temaga laotad pilvekatet, vastupidavat nagu valatud peeglit?
19Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
19Õpeta meid, mida me peaksime temale ütlema; pimeduse tõttu ei saa me millestki aru.
20Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.
20Kas peaks temale jutustatama, et mina tahan rääkida? Kui keegi kõneleb, kas seda siis temale teada antakse?
21Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.
21Kui nüüd ei nähta valgust, mis hiilgab pilvedes, siis puhub tuul ja toob selguse.
22Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
22Põhja poolt tuleb kuldne hiilgus - Jumala ümber on hirmuäratav aupaiste.
23Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.
23Kõigevägevam - temani me ei jõua, tema on suur jõult ja rikas õiglusest, tema ei riku õigust.
24Seepärast peavad inimesed teda kartma, tema ei vaata kedagi, kes on enese meelest tark.'