¹Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

¹Kas sa tead kaljukitsede poegimisaega, kas valvad hirvede sünnitust?

²Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?

²Kas sa loed nende tiinuskuid ja tead aega, millal nad poegivad,

³Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

³kui nad kõveraks tõmbudes vasikaid heites oma ihuviljast vabanevad?

⁴Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

⁴Nende vasikad kosuvad, kasvavad avaral aasal, lähevad ära ega tule tagasi nende juurde.

⁵Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

⁵Kes on sebra lahti lasknud ja kes on valla päästnud metseesli köidikud,

⁶[Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.

⁶kellele ma olen seadnud koduks lagendiku ja elukohaks soolakõrbe?

⁷Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

⁷Ta naerab linna kära, sundija kisa ta ei kuule.

⁸Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

⁸Ta uitab mägedel, oma karjamaal, ja otsib kõike, mis aga haljas on.

⁹A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

⁹Kas metshärg tahab sind teenida? Kas ta jääb ööseks su sõime juurde?

¹⁰Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

¹⁰Kas sa saad metshärja siduda köiega vaole? Kas ta äestab su järel orumaad?

¹¹A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.

¹¹Kas sa võid loota tema peale, kuigi ta rammult on suur, ja jätta oma töö tema hooleks?

¹²Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

¹²Kas sa usud, et ta toob tagasi ja kogub su seemne rehealusesse?

¹³Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

¹³Jaanalinnu tiivad lehvivad rõõmsasti, aga ons need tiivad ja suled tegusad?

¹⁴Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

¹⁴Sest ta jätab ju oma munad maa peale ja laseb neid liivas soojeneda,

¹⁵Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?

¹⁵unustades, et jalg võib need purustada ja metsloom tallata.

¹⁶Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

¹⁶Ta on oma poegade vastu vali, nagu ei olekski need ta omad; see pole tema mure, et ta vaev võiks olla asjatu.

¹⁷Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

¹⁷Sest Jumal on teda lasknud unustada tarkuse ega ole jaganud temale mõistust.

¹⁸És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

¹⁸Aga kui ta siis üles kargab, ta naerab hobust ja ratsanikku.

¹⁹Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

¹⁹Kas sina annad hobusele jõu, ehid ta kaela lakaga?

²⁰Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

²⁰Kas sina paned ta hüppama nagu rohutirtsu? Tema võimas nooskamine on kohutav.

²¹De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

²¹Ta kaabib orus ja tunneb rõõmu, ta läheb jõuliselt relvadele vastu.

²²Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

²²Ta naerab hirmu, ta ei kohku ega tagane mõõga eest.

²³Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!

²³Ta kohal kõliseb nooletupp, piigitera ja viskoda.

²⁴[Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

²⁴Ta kihutab tuhinal ja hoogsasti ega püsi paigal, kui sarv hüüab.

²⁵Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;

²⁵Siis kui puhutakse sarve, hirnub tema: iihahaa! Juba kaugelt haistab ta võitlust, pealikute kisa ja hõikeid.

²⁶Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

²⁶Kas sinu mõistuse abil lendab kull kõrgele, laotab oma tiibu lõuna poole?

²⁷Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

²⁷Kas sinu käsul kerkib kotkas kõrgustesse ja teeb oma pesa kõrgele?

²⁸A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

²⁸Ta elab ja ööbib kalju peal, kaljuserval ja ligipääsmatus paigas.

²⁹A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?

²⁹Sealt ta luurab saaki ja ta silmad näevad kaugele.

³⁰A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? [ (Job 39:31) A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön. ] [ (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ] [ (Job 39:33) Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] ] [ (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ] [ (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki! ] [ (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: ] [ (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ] [ (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ]

³⁰Ta pojad rüübivad verd, ja kus on mahalööduid, seal on temagi.'