1Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
1Siis rääkis suhiit Bildad ja ütles:
2Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
2'Kui kaua sa tahad seda kuulutada, kui kaua on sõnad su suust nagu tugev tuul?
3Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
3Kas Jumal peaks väänama õigust või Kõigevägevam väänama õiglust?
4Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.
4Kui su lapsed pattu tegid tema vastu, siis ta andis nad nende üleastumise võimusesse.
5De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;
5Kui sa otsid Jumalat ja anud Kõigevägevamat,
6Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
6kui sa oled aus ja otsekohene, siis ta ärkab nüüd sinu pärast ja taastab su eluaseme, nagu see peab olema.
7És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
7Ja olgugi su algus väike, sa saad siiski lõpuks väga suureks.
8Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!
8Aga küsi ometi eelmiselt põlvelt ja pane tähele, mida nende isad on uurinud.
9Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
9Sest meie oleme eilsed ega tea midagi, meie päevad maa peal on ju nagu vari.
10Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
10Eks nad õpeta sind ja räägi sulle ja too oma südamest sõnu esile?
11Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
11Kas kõrkjas kasvab seal, kus pole muda, või sirgub pilliroog ilma veeta?
12Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.
12Alles veel kasvujõus, lõikamata, kuivab see kiiremini kui kõik muu rohi.
13Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.
13Niisugune lõpp on kõigil, kes unustavad Jumala, ja jumalatu inimese lootus kaob.
14Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
14Ta usk on härmalõnga sarnane ja ta usaldus on otsekui ämblikuvõrk.
15Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
15Ta toetub oma kojale, aga see ei pea vastu, ta haarab sellest kinni, aga see ei jää püsti.
16Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.
16Ta haljendab päikese paistel ja tema võsud levivad üle ta aia.
17Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
17Ta juured on põimunud kivikangrusse, ta näeb kivide koda.
18Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!
18Aga kui Jumal hävitab tema ta asemelt, siis ta salgab teda: 'Ma ei ole sind näinudki!'
19Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
19Vaata, niipalju oligi temal teekonnarõõmu. Ja mullast võrsub juba teine.
20Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.
20Vaata, Jumal ei hülga vaga ega võta kinni pahategijate käest.
21Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
21Veel täidab ta sinu suu naeruga ja su huuled hõiskamisega.
22Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
22Kes sind vihkavad, peavad ennast katma häbiga ja õelate telki ei ole enam.'