¹Felele pedig Jób, és monda:

¹Siis rääkis Iiob ja ütles:

²Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

²'Ma tean tõesti, et see nõnda on. Kuidas võib inimene õige olla Jumala ees?

³Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

³Kui keegi tahaks temaga vaielda, ei suudaks ta temale vastata mitte ainsalgi korral tuhandest.

⁴Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

⁴Ta on südamelt tark ja jõult tugev, kes võiks teda trotsida ja ise pääseda?

⁵A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.

⁵Tema liigutab mägesid, ilma et need märkaksid, kui ta oma vihas neid kummutab;

⁶A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

⁶tema põrutab maa oma asemelt, nõnda et selle sambad vabisevad;

⁷A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

⁷tema käsib päikest, et see ei tõuseks, ja paneb tähed pitseriga kinni;

⁸A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

⁸tema üksinda laotab taevaid ja kõnnib mere lainete peal;

⁹A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

⁹tema teeb Vankri-, Varda- ja Sõelatähed ja lõunapoolsed tähtkujud;

¹⁰A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

¹⁰tema teeb suuri ja mõistmatuid asju ning otsatuid imetegusid.

¹¹Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.

¹¹Vaata, ta läheb minust mööda, aga mina ei näe, ta käib üha, aga mina ei märka teda.

¹²Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

¹²Vaata, ta napsab ära, kes võiks teda takistada? Kes ütleks temale: 'Mis sa teed?'

¹³Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

¹³Jumal ei hoia tagasi oma viha, temale peavad alistuma Rahabi aitajad.

¹⁴Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

¹⁴Kuidas võiksin siis mina temale vastata, oma sõnu tema jaoks valida?

¹⁵A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.

¹⁵Kuigi olen õige, ma ei saa vastata, vaid pean anuma oma kohtumõistjat.

¹⁶Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

¹⁶Kuigi ma hüüaksin ja tema vastaks mulle, ei usu ma siiski, et ta mu häält kuulda võtab,

¹⁷A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

¹⁷tema, kes haarab mu järele tormis ja lisab mulle ilma põhjuseta haavu,

¹⁸Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.

¹⁸kes ei lase mind hinge tõmmata, vaid täidab mind kibedusega.

¹⁹Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?

¹⁹Kui on küsimus jõust, vaata, ta on tugevam. Või kui on kohtuasi, kes mind ette kutsub?

²⁰Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.

²⁰Kuigi olen õige, mõistab mind hukka mu oma suu; kuigi olen süütu, peab tema mind süüdlaseks.

²¹Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.

²¹Ma olen süütu! Ma ei hooli oma hingest, ma põlgan oma elu!

²²Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!

²²Ükskõik! Seepärast ma ütlen: 'Tema hävitab niihästi õige kui õela.'

²³Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.

²³Kui uputus äkitselt surmab, siis ta pilkab süütute meeleheidet.

²⁴A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?

²⁴Kui maa on antud õela kätte, ta katab selle kohtumõistja palge - kui mitte tema, kes siis muu?

²⁵Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

²⁵Mu päevad on jooksjast nobedamad, kaovad õnne nägemata.

²⁶Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.

²⁶Need mööduvad otsekui pilliroost vened, nagu kotkas, kes sööstab oma saagi kallale.

²⁷Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

²⁷Kui ma mõtlen: 'Ma unustan oma kaebuse, jätan oma kurva näo ja olen rõõmus',

²⁸Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.

²⁸siis on mul hirm kõigi oma kannatuste ees, ma tean, et sa ei pea mind süütuks.

²⁹Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

²⁹Olgu ma siis juba süüdi! Miks peaksin ennast veel ilmaasjata vaevama?

³⁰Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

³⁰Isegi kui ma peseksin ennast lumega ja puhastaksin oma käsi leelisega,

³¹Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

³¹pistaksid sina mind poriauku ja siis jälestaksid mind mu enda riidedki.

³²Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.

³²Sest Jumal ei ole inimene nagu mina, et ma temale saaksin vastata, et me üheskoos saaksime kohut käia.

³³Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!

³³Ei ole meie vahel vahemeest, kes oma käe saaks panna meie mõlema peale.

³⁴Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:

³⁴Võtku ta oma vits ära mu pealt, et hirm tema ees mind ei heidutaks!

³⁵Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!

³⁵Siis ma saaksin rääkida ilma teda kartmata. Sest ma ei ole omast meelest mitte niisugune.