¹Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

¹Saalomoni, Taaveti poja, Iisraeli kuninga õpetussõnad

²Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

²tarkuse ja õpetuse tundmaõppimiseks, mõistlike sõnade mõistmiseks,

³Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

³et võtta õpetust targaks käitumiseks, õigluseks ja õiguseks ning õigeks eluviisiks,

⁴Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

⁴et anda kogenematuile oidu, noortele teadmisi ja otsustusvõimet -

⁵Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

⁵kes tark on, see kuuleb seda ja võtab veelgi enam õpetust; kes aru saab, see omandab oskuse

⁶Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

⁶õpetus- ja tähendamissõnade, tarkade meeste ütluste ja nende mõistatuste mõistmiseks.

⁷Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

⁷Issanda kartus on tunnetuse algus, meeletud põlgavad tarkust ja õpetust.

⁸Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

⁸Kuule, mu poeg, oma isa õpetust ja ära jäta tähele panemata oma ema juhatust,

⁹Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

⁹sest need on su peale ilupärjaks ja kaela ümber keeks!

¹⁰Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

¹⁰Mu poeg! Kui patused sind ahvatlevad, siis ära nõustu!

¹¹Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

¹¹Kui nad ütlevad: 'Tule meiega! Varitseme verd, luurame süütut ilma põhjuseta,

¹²Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

¹²neelame neid otsekui surmavald, elusalt ja tervelt nagu haudaminejaid,

¹³Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

¹³küllap me siis leiame kõiksugust kallist vara ja täidame oma kojad saagiga.

¹⁴Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

¹⁴Heida liisku meie keskel ja meil kõigil olgu ühine kukkur!' -

¹⁵Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;

¹⁵siis, mu poeg, ära mine nendega seda teed, hoia oma jalg nende radadelt!

¹⁶Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

¹⁶Sest nende jalad jooksevad kurja poole ja nad tõttavad verd valama.

¹⁷Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:

¹⁷Ent asjatu on võrku laotada kõigi tiivuliste nähes:

¹⁸Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

¹⁸sest nad varitsevad omaenese verd, luuravad omaenese hinge.

¹⁹Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

¹⁹Niisugune tee on igaühel, kes ahnitseb kasu: selle omanikult võetakse hing.

²⁰A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.

²⁰Tarkus hüüab tänavail, annab oma häält kuulda turgudel,

²¹Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.

²¹kisendab lärmakates paikades, kõneleb oma sõnu linnaväravate suus:

²²Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!

²²'Kui kaua te, rumalad, armastate rumalust? Kui kaua meeldib hooplejail hoobelda ja alpidel vihata teadmist?

²³Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

²³Pöörduge minu noomimise alla! Vaata, ma lasen teile voolata oma vaimu, teen teile teatavaks oma sõnad.

²⁴Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

²⁴Et ma olen kutsunud, aga te olete tõrkunud, olen sirutanud oma käe, aga ükski pole tähele pannud,

²⁵És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

²⁵ja et te pole hoolinud mitte ühestki minu nõust ega ole tahtnud mu noomimist,

²⁶Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.

²⁶siis naeran minagi teie õnnetust, pilkan, kui teie kohkumine tuleb,

²⁷Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

²⁷kui teie kohkumine tormina tuleb ja teie õnnetus tuulekeerisena saabub, kui häda ja ahastus teile kallale kipuvad.

²⁸Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

²⁸Siis nad hüüavad mind, aga mina ei vasta, otsivad mind, aga ei leia.

²⁹Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

²⁹Sellepärast et nad on vihanud tunnetust ega ole valinud Issanda kartust,

³⁰Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

³⁰et nad ei ole hoolinud minu nõust, vaid on põlastanud kõiki mu noomitusi,

³¹Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.

³¹peavad nad siis sööma oma tegude vilja ja küllastuma oma kavatsustest.

³²Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.

³²Sest rumalaid tapab nende taganemine ja alpe hukkab nende hooletus.

³³A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.

³³Aga kes mind kuulab, võib julgesti elada ja olla muretu, kurja kartmata.'