1Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.
1Parem vaene, kes elab vagaduses, kui see, kel valelikud huuled ja ise on alp.
2A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki [csak] a lábával siet, hibázik.
2Arutu agarus pole hea, ja kelle jalgadel on kiire, eksib ära.
3Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.
3Inimese teed eksitab tema oma rumalus, aga ta süda kibestub Issanda vastu.
4A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytõl pedig az õ barátja elválik.
4Varandus toob palju sõpru, aga vaene peab sõbrast lahkuma.
5A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
5Valetunnistaja ei jää karistuseta, ja kes sepitseb valesid, ei pääse.
6Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.
6Paljud lipitsevad ülemuse ees ja andja sõbrad on kõik.
7A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tõle; unszolja szavakkal, de õk eltünnek.
7Vaest vihkavad kõik ta vennad, veel enam hoiduvad sõbrad temast eemale; ajab ta taga sõnu, siis neid ei ole.
8A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megõrzi az értelmességet, jót nyer.
8Kes hangib enesele tarkust, armastab oma hinge; kes hoiab arukust, leiab õnne.
9A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
9Valetunnistaja ei jää karistuseta, ja kes sepitseb valesid, hukkub.
10Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem [illik] a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
10Ei sobi albil nautida elu, veel vähem siis sulasel valitseda vürstide üle.
11Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
11Arukus teeb inimese pikameelseks ja temale on auks üleastumine andeks anda.
12Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.
12Kuninga viha on nagu noore lõvi möirgamine, aga tema lembus on otsekui kaste rohu peal.
13Romlása az õ atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.
13Alp poeg on oma isale õnnetuseks, ja naise riidlemine on otsekui katuse alaline läbitilkumine.
14A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
14Koda ja vara on isade pärand, aga arukas naine on Issandalt.
15A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
15Laiskus langetab sügavasse unne ja hooletu hing näeb nälga.
16A ki megtartja a parancsolatot, megtartja õ magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.
16Kes peab käsku, hoiab oma hinge; kes sellest ei hooli, peab surema.
17Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.
17Kes halastab kehva peale, laenab Issandale ja tema tasub talle ta heateo.
18Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felõle;] de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.
18Karista oma poega, kuni veel on lootust, ja ära soovi tema surma!
19A nagy haragú [ember] büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled [haragját.]
19Kelle viha on suur, peab kandma karistust, sest kui sa ta sellest vabastad, siis tuleb sul teha seda korduvalt.
20Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.
20Kuule nõu ja võta õpetust, et sa tulevikus oleksid targem!
21Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
21Inimsüdames on palju kavatsusi, aga Issanda nõu saab teoks.
22A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
22Inimesele on kasuks ta heldus, ja parem on olla vaene kui valelik mees.
23Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.
23Issanda kartus on eluks: siis võib magada rahulikult, ilma et õnnetus tabaks.
24Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.
24Laisk pistab käe kaussi, aga ei vii tagasi suu juurde.
25Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
25Peksa pilkajat, siis saab kohtlane targaks, ja manitse mõistlikku, siis ta saab teadlikuks!
26A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.
26Kes kohtleb halvasti oma isa, ajab ära oma ema, see on häbitu ja häbematu poeg.
27Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, [mely téged arra visz], hogy a bölcseségnek igéjétõl eltévedj.
27Loobu, mu poeg, õpetust kuulmast, kui tahad eemale eksida tarkuse sõnadest!
28A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.
28Kõlvatu tunnistaja pilkab õigust ja õelate suu ajab välja nurjatust.
29A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.
29Pilkajate jaoks on valmis kohtuotsused ja alpide seljale hoobid.