1Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.
1Lemueli, Massa kuninga sõnad, millega ta ema teda õpetas:
2Mit [szóljak,] fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?
2'Mis oleks mul sulle öelda, mu poeg, mu üsa poeg, mu tõotuste poeg?
3Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.
3Ära anna oma rammu naistele, oma teid nende hooleks, kes hävitavad kuningaid!
4Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.
4Ei sünni kuningail, Lemuel, ei sünni kuningail juua veini ega vürstidel himustada vägijooki,
5Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.
5et nad juues ei unustaks seadust ega väänaks kõigi vaeste õigust.
6Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.
6Andke vägijooki norutajale ja veini sellele, kelle hing on kibestunud,
7Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.
7et ta jooks ja unustaks oma vaesuse ega mõtleks enam oma vaevale!
8Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.
8Ava oma suu keeletu heaks, õiguse tegemiseks kõigile põlatuile!
9Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!
9Ava oma suu, mõista õiglast kohut, tee õigust viletsale ja vaesele!
10Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
10Tubli naine on palju enam väärt kui pärlid. Kes leiab tema?
11Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
11Ta mehe süda loodab tema peale ja tulust ei ole tal puudust.
12Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.
12Kogu oma eluaja teeb ta mehele head ja mitte kurja.
13Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
13Ta muretseb villu ja linu ning töötab virkade kätega.
14Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.
14Ta on kaupmehe laevade sarnane: ta toob oma leiva kaugelt.
15Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.
15Ta tõuseb, kui on alles öö, ja annab oma perele rooga ja määratud osa oma teenijaile.
16Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.
16Ta soovib põldu ja hangib selle, oma käte viljast ta istutab viinamäe.
17Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.
17Ta paneb enesele vöö kõvasti vööle ja teeb oma käsivarred tugevaks.
18Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.
18Ta märkab, et ta tulemused on head: ei kustu öösel ta lamp.
19Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
19Ta paneb oma käed koonlapuu külge ja ta pihud hoiavad kedervart.
20Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.
20Ta avab oma pihu viletsale ja sirutab vaestele mõlemad käed.
21Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
21Ei ta karda lund oma pere pärast, sest kogu ta perel on kahekordsed riided.
22Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.
22Ta valmistab enesele vaipu, ta riietus on linane ja purpurpunane.
23Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
23Ta mees on tuntud väravais, kui ta istub maa vanemate hulgas.
24Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.
24Ta valmistab ja müüb särke ning annab kaupmeestele vöösid.
25Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.
25Ta riided on tugevad ja ilusad ja ta vaatab rõõmsalt tulevikku.
26Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
26Ta avab oma suu targasti ja tema keelel on sõbralik õpetus.
27Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
27Ta valvab tegevust kojas ega söö laiskuse leiba.
28Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:
28Ta pojad tõusevad ja nimetavad teda õnnelikuks, ja ta mees ülistab teda:
29Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
29'Palju on tütarlapsi, kes töös on tublid, aga sina ületad nad kõik!'
30Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
30Võluvus on petlik ja ilu on tühine, aga naine, kes Issandat kardab, on kiiduväärt.
31Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!
31Andke temale ta käte vilja ja tema teod ülistagu teda väravais!'