1Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
1Mu poeg, pane tähele mu tarkust, pööra oma kõrv minu arusaamise poole,
2Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.
2et tallele panna head nõu ja et su huuled võiksid säilitada teadlikkuse!
3Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.
3Sest võõra naise huuled tilguvad mett ja tema suulagi on libedam kui õli.
4De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.
4Aga viimaks on ta kibe nagu koirohi, terav otsekui kaheterane mõõk.
5Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.
5Ta jalad lähevad alla surma, ta sammud veavad põrguhaua poole.
6Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.
6Ta ei pea silmas elurada, ta jäljed ekslevad, ilma et ta märkakski.
7Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!
7Seepärast, mu pojad, kuulake mind, ja ärge lahkuge mu suu sõnadest!
8Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
8Hoia oma tee temast kaugel ja ära mine tema koja ukse ligi,
9Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
9et sa ei annaks oma au mitte teistele ega oma aastaid armutule,
10Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]
10et võõrad ei küllastuks sinu varast ja su töövaev ei läheks muulase kotta,
11Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
11et sa viimaks ei hakkaks vinguma, kui su liha ja ihu on lõppenud,
12És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
12ega ütleks: 'Miks ma küll vihkasin õpetust ja miks mu süda põlgas noomitust?
13És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
13Miks ma ei kuulanud juhatajate häält ega pööranud kõrva õpetajate poole?
14Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
14Peagi oleksin sattunud lausa õnnetusse keset kogukonda ja kogudust!'
15Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.
15Joo vett oma kaevust, voolavat vett oma allikast!
16Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
16Kas peaksid su lätted valguma tänavale, su veeojad turgudele?
17Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
17Kuulugu need ainult sinule, aga mitte koos sinuga võõraile!
18Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
18Olgu õnnistatud su allikas ja tunne rõõmu oma noorpõlve naisest,
19A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
19kes on otsekui armas emahirv, kena kaljukits - ta rinnad joovastagu sind igal ajal, eksi alati tema kallistustesse.
20És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
20Miks peaksid, mu poeg, eksima võõra naise juurde, kaisutama võõramaa naise põue?
21Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.
21Sest mehe teed on Issanda silme ees ja tema paneb tähele kõiki ta jälgi.
22A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.
22Õelat tabavad tema enese süüteod ja teda peetakse kinni tema enese patuköitega.
23Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
23Ta sureb õpetuse puudusest ja läheb eksiteele suurest rumalusest.