1Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:
1Mu poeg, kui oled hakanud käendajaks oma ligimesele, kui oled löönud kätt võõra heaks,
2Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
2kui oled oma suu sõnade pärast võrku mässitud, oma suu sõnade pärast kinni püütud,
3Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
3siis tee ometi, mu poeg, enese päästmiseks nõnda, sest sa oled ju sattunud oma ligimese võimusesse: mine, alanda ennast ja anu oma ligimest!
4Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
4Ära anna und oma silmadele ega suikumist laugudele!
5Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.
5Päästa end gasellina lõksu eest või otsekui lind püüdja käest!
6Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!
6Mine sipelga juurde, sina laisk, vaatle tema viise ja saa targaks!
7A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
7Kuigi tal ei ole pealikut, ülevaatajat ega valitsejat,
8Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.
8valmistab ta siiski suvel oma leiva ja kogub lõikusajal oma toiduse.
9Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
9Kui kaua sa, laisk, magad, millal sa ärkad unest?
10Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
10Veel pisut und, pisut tukkumist, pisut pikutamist ristis kätega,
11Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!
11siis tuleb vaesus sulle kallale otsekui röövel ja puudus nagu relvastatud mees.
12Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
12Kõlvatu inimene, nurjatu mees, käib, vale suus,
13A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
13pilgutab silmi, annab jalaga märku, viitab sõrmedega,
14Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.
14tal on kavalus südames, ta kavatseb kurja, ta külvab alati riidu.
15Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
15Seepärast tuleb tema õnnetus äkitselt, ta murtakse silmapilkselt ja abi ei ole.
16E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:
16Neid kuut asja vihkab Issand, jah, seitse on tema hingele jäledad:
17A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
17ülbed silmad, valelik keel, käed, mis valavad süütut verd,
18Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
18süda, mis sepitseb nurjatuid kavatsusi, jalad, mis kiiresti jooksevad kurja poole,
19A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
19valetunnistaja, kes väidab valet, ja see, kes külvab riidu vendade vahel.
20Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
20Pea, mu poeg, oma isa käsku ja ära hülga oma ema juhatust!
21Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.
21Seo need alatiseks oma südame külge, mähi need enesele ümber kaela!
22Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
22Need juhtigu sind, kui sa kõnnid, valvaku sind, kui sa magad, ja kõnelgu sinuga, kui sa ärkad!
23Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
23Sest käsk on lamp ja õpetus on valgus, ja korralekutsuvad manitsused on elutee,
24Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.
24et sind hoida halva naise eest, võõramaa naise libeda keele eest.
25Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
25Ära himusta oma südames tema ilu ja ära lase ennast kütkestada tema silmalaugudest!
26Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!
26Sest hooranaise jaoks jätkub pätsist leivast, aga teise mehe naine püüab kallist hinge.
27Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
27Kas keegi võib kanda põues tuld, ilma et ta riided põleksid?
28Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
28Kas keegi võib käia tuliste süte peal, ilma et ta jalad kõrbeksid?
29Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
29Nõnda on sellega, kes läheb oma ligimese naise juurde: ei jää karistamata ükski, kes puutub temasse!
30Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
30Eks põlata varast, isegi kui ta varastab, et oma kõhtu täita, kui tal on nälg?
31És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;
31Ja tabamise korral peab ta tasuma seitsmekordselt, ära andma kogu oma koja varanduse.
32A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
32Kes abielunaisega abielu rikub, on meeletu; seda teeb ainult see, kes oma hinge tahab hävitada.
33Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.
33Teda tabab nuhtlus ning häbi ja tema teotust ei saa ära pühkida.
34Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
34Sest armukadedusest tekib mehe viha ja ta ei halasta kättemaksupäeval.
35Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.
35Ta ei hooli mingist lepitushinnast ega rahuldu, kuigi sa lisaksid kingitusi.