1Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?
1Eks hüüa tarkus, eks tõsta arukus häält?
2A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
2Küngastel tee ääres, teelahkmetel, on ta võtnud aset.
3A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
3Väravate kõrval, linna sissekäigus, seal, kus ustest sisse minnakse, kisendab ta:
4Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]
4'Teile, mehed, ma hüüan, ja mu hääl kõlab inimlastele!
5Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
5Õppige, rumalad, mõistlikkust, ja albid, hakake aru saama!
6Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
6Kuulge, sest ma räägin tõtt ja mu huuled on avatud õigeks asjaks!
7Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
7Jah, mu suulagi toob kuuldavale tõe, aga õelus on mu huultele jäle.
8Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
8Kõik mu suu sõnad on siirad, neis pole midagi kavalat ega väära.
9Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
9Need kõik on selged arukale ja õiged neile, kes on leidnud tunnetuse.
10Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
10Võtke vastu mu õpetus, aga mitte hõbedat, pigem teadlikkus kui valitud kuld!
11Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.
11Sest tarkus on parem kui pärlid ja ükski ihaldatav asi ei ole sellega võrdne.
12Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
12Mina, tarkus, olen mõistlikkuse naaber, ja ma leian tunnetuse ning targa nõu.
13Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.
13Issanda kartus on kurja vihkamine. Ma vihkan kõrkust ja ülbust, halbu eluviise ja pöörast suud.
14Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.
14Mul on nõu ja kordaminek, ma olen mõistus, mul on võimus.
15Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
15Minu abiga valitsevad kuningad ja võimukandjad korraldavad õiglust.
16Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
16Minu abiga valitsevad vürstid ja suursugused, kõik õiged kohtumõistjad.
17Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
17Mina armastan neid, kes armastavad mind, ja kes otsivad mind, need leiavad minu.
18Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
18Minu juures on rikkus ja au, jääv varandus ja hüvang.
19Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
19Minu vili on kullast parem, parem koguni kui puhas kuld, ja mu saak on parem kui valitud hõbe.
20Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
20Ma jäin õigluse rajale, keset õiguse jalgteid,
21Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
21et anda jõukust neile, kes mind armastavad, ja et täita nende varakambreid.
22Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.
22Issand lõi mind oma töö alguses, esimesena oma töödest muistsel ajal.
23Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.
23Igavikust alates on mind eraldatud, ürgajast peale, enne maailma algust.
24Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
24Ma olen sündinud enne sügavusi, enne kui puhkesid allikad.
25Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.
25Veel enne kui mäed paigale pandi, enne künkaid sündisin mina,
26Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.
26kui ta veel ei olnud teinud maad ega maastikku, ei maailma esimest tolmukübetki.
27Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
27Kui tema valmistas taevad, olin mina seal, siis kui ta joonistas sõõri sügavuse pinnale,
28Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;
28kui ta kinnitas pilved ülal, kui said jõuliseks sügavuse allikad,
29Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
29kui ta merele pani piiri, et veed ei astuks üle tema käsust, kui ta kinnitas maa alused,
30Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.
30siis olin mina tema kõrval kui lemmiklaps, olin päevast päeva temale rõõmuks, mängisin igal ajal tema ees,
31Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.
31mängisin tema maailma maa peal ja tundsin rõõmu inimlastest.
32És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
32Ja nüüd, pojad, kuulge mind! Õndsad on need, kes hoiavad minu teed.
33Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
33Kuulge õpetust ja saage targaks, ärge jätke seda tähele panemata!
34Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.
34Õnnis on inimene, kes kuulab mind, kes päevast päeva valvab mu ustel, on vahiks mu uksepiitade juures.
35Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
35Sest kes leiab minu, leiab elu ja saab Issanda hea meele osaliseks.
36De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!
36Aga kes ei taba mind, teeb kahju oma hingele; kõik, kes vihkavad mind, armastavad surma.'