1Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.
1Tarkus ehitas enesele koja, raius oma seitse sammast.
2Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
2Ta tappis tapaloomad, segas veini, kattis lauagi valmis.
3Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
3Ta läkitas oma teenijad, laskis hüüda linna küngastel:
4Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:
4'Kes on kogenematu, pöördugu siia!' Napiarulisele ta ütles:
5Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
5'Tulge, sööge mu leiba ja jooge mu segatud veini!
6Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
6Jätke maha rumalus, et jääksite elama, ja käige arukuse teel!'
7A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
7Kes õpetab pilkajat, toob iseenesele häbi, ja kes noomib õelat, sellele jääb külge halb märk.
8Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
8Ära noomi pilkajat, et ta sind ei vihkaks, noomi tarka, ja ta armastab sind!
9Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
9Anna targale, ja ta saab veelgi targemaks, õpeta õiglast, ja ta võtab veelgi enam õpetust!
10A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
10Issanda kartus on tarkuse algus ja Kõigepühama äratundmine on arukus.
11Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
11Sest minu läbi saavad su päevad paljuks ja su eluaastad jätkuvad.
12Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
12Kui oled tark, siis oled tark iseenese jaoks; ja kui oled pilkaja, siis pead sedagi üksinda kandma.
13Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.
13Meeletusenaine on rahutu, rumalus ei tunne midagi.
14És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
14Ta istub oma koja uksel, istme peal linna küngastel,
15Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
15kutsudes möödaminejaid, neid, kes käivad otseradu:
16Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:
16'Kes on kogenematu, pöördugu siia!' Ja napiarulisele ta ütleb:
17A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!
17'Varastatud vesi on magus ja salajas söödud leib on hõrk.'
18És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!
18Aga teine ei teagi, et seal on kadunud hinged, et tema kutsutud on põrgu sügavustes.