1A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
1Hädalise palve, kui ta on minestamas ja valab oma kaebuse Issanda ette.
2Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2Issand, kuule mu palvet, ja mu appihüüd tulgu su ette!
3Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3Ära pane oma palet varjule minu eest, kui mul on kitsas käes! Pööra oma kõrv mu poole! Päeval, mil ma hüüan, tõtta mulle vastama!
4Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
4Sest mu päevad on lõppenud suitsus ja mu kondid õhkuvad nagu lee.
5Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
5Mu süda on kõrbenud ja kuivanud nagu rohi, ma olen unustanud oma leivagi söömata.
6Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6Mu valjust oigamisest on mu luud liha küljes kinni.
7Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7Ma olen nagu kaaren kõrbes, nagu öökull varemetes.
8Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
8Ma olen uneta ja nagu üksik lind katusel.
9Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9Iga päev teotavad mind mu vaenlased, mu hooplejad vastased vannuvad mu nime juures.
10Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10Sest ma söön tuhka nagu leiba ja tembin oma jooki nutuga
11A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11sinu suure meelepaha ja su viha pärast; sest sina oled mind tõstnud üles ja visanud maha.
12Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
12Mu päevad on veninud pikaks nagu vari ja ma kuivan ära nagu rohi.
13De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
13Aga sina, Issand, istud aujärjel igavesti ja sinu mälestus kestab põlvest põlve.
14Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
14Küll sa tõused ja halastad Siioni peale, sest aeg on käes temale armu anda, paras aeg on juba kätte jõudnud.
15Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15Sest sinu sulastele meeldivad tema kivid ja nad haletsevad tema põrmu.
16És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
16Siis paganad hakkavad kartma Issanda nime ja kõik ilmamaa kuningad sinu au.
17Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
17Sest kui Issand on üles ehitanud Siioni, siis ilmub ta oma auhiilguses.
18Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18Ta on kaldunud nende palve poole, kes on tehtud puupaljaks, ega ole põlanud nende palvet.
19Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
19Pandagu see kirja tulevase põlve rahva jaoks; siis rahvas, kes luuakse, kiidab Issandat,
20Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
20et ta on vaadanud oma pühast kõrgusest, Issand on taevast vaadanud ilmamaad,
21Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
21et kuulda vangide ägamist ja vabastada surmalapsed,
22Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
22et Siionis kuulutataks Issanda nime ja Jeruusalemmas tema kiitust,
23Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23kui kõik rahvad ja riigid kogutakse kokku teenima Issandat.
24Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24Tema on teel nõrgestanud mu rammu, lühendanud mu päevi.
25Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
25Ma ütlen: 'Mu Jumal, ära võta mind ära keset mu eluiga; sinu aastad kestavad põlvest põlve!
26Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26Muiste sa panid maale aluse ja taevas on su kätetöö.
27Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27Need hävivad, aga sina püsid; nad kõik kuluvad nagu kuub; sa vahetad neid nagu riideid ja nad muutuvad.
28De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]
28Aga sina oled seesama ja sinu aastad ei lõpe.
29Su sulaste lapsed leiavad eluaseme ja nende sugu on kinnitatud sinu ees.'