1A Dávidé.
1Taaveti laul. Kiida, mu hing, Issandat, ja kõik, mis mu sees on, tema püha nime!
2Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.
2Kiida, mu hing, Issandat, ja ära unusta ainsatki tema heategu!
3A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
3Tema annab andeks kõik su ülekohtu, tema parandab kõik su tõved.
4A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
4Tema lunastab su elu hukatusest ja ehib sind helduse ja halastusega nagu pärjaga.
5A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
5Tema täidab su suu heaga, et su iga saab uueks nagu kotkal.
6Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
6Issand teeb õigust ja mõistab õiglast kohut kõigile, kellele liiga tehakse.
7Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit.
7Tema andis Moosesele teada oma teed, Iisraeli lastele oma teod.
8Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
8Halastaja ja armuline on Issand, pikameelne ja rikas heldusest.
9Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
9Tema ei riidle lõpmata ega pea igavesti viha.
10Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
10Tema ei tee meile meie pattu mööda ega tasu meile kätte meie pahategusid mööda.
11Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt.
11Sest otsekui taevas on maast kõrgel, nõnda on tema heldus võimas nende vastu, kes teda kardavad.
12A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket.
12Nii kaugel kui ida on läänest, nii kaugele viib ta meist meie üleastumised.
13A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt.
13Otsekui isa halastab laste peale, nõnda halastab Issand nende peale, kes teda kardavad.
14Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
14Sest ta teab, millist tegu me oleme; tal on meeles, et oleme põrm.
15Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.
15Inimese elupäevad on nagu rohi: ta õitseb nõnda nagu õieke väljal;
16Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.
16kui tuul temast üle käib, ei ole teda ja tema ase ei tunne teda enam.
17De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain;
17Aga Issanda heldus on igavesest igavesti nendele, kes teda kardavad, ja tema õigus jääb laste lastele,
18Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
18neile, kes peavad tema lepingut ja mõtlevad tema korraldustele, et teha nende järgi.
19Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat.
19Issand on oma aujärje kinnitanud taevasse, tema kuningriik valitseb kõiki.
20Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára.
20Kiitke Issandat, tema inglid, teie, vägevad sangarid, kes täidate tema käske, kuuldes tema sõna häält!
21Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi!
21Kiitke Issandat, kõik tema väehulgad, tema teenijad, kes teete tema tahtmist!
22Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
22Kiitke Issandat, kõik tema tööd kõigis tema valitsuse paigus! Kiida, mu hing, Issandat!