1Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
1Kiida, mu hing, Issandat! Issand, mu Jumal, sina oled väga suur, austuse ja iluga oled sa ennast riietanud.
2A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
2Sa riietad ennast valgusega nagu rüüga, sa tõmbad taevad laiali nagu telgivaiba.
3A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
3Sa võlvid oma ülemad toad vete peale, sa teed paksud pilved oma tõllaks, sa sammud tuule tiibadel.
4A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
4Sa teed oma käskjalgadeks tuuled, oma teenijaiks tuleleegid.
5Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
5Sa rajasid maa tema alustele, nõnda et see ei kõigu mitte iialgi ega igavesti.
6Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
6Ulgumerega kui rõivaga sa katsid tema, mägede peal seisid veed.
7Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
7Sinu sõitluse eest nad põgenevad, sinu äikese hääle eest nad pagevad.
8Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
8Mäed tõusevad, orud vajuvad alla sinna paika, mille sina neile oled rajanud.
9Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
9Sa oled seadnud piiri vetele, millest nad üle ei lähe ega tule tagasi katma maad.
10A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
10Sina saadad allikaist ojad jooksma; need voolavad mägede vahel.
11Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
11Nad joodavad kõiki metsloomi; metseeslid kustutavad seal oma janu.
12Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
12Taeva linnud asuvad elama nende äärde, okste vahel nad teevad häält.
13A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
13Sa joodad mägesid oma ülemistest tubadest; sinu tööde viljast toidab ennast maa.
14A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
14Sa lased tärgata rohu loomadele ja orased inimeste tarbeks, et tuua leiba välja maa seest
15És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.
15ja veini, mis rõõmustab inimese südant; õli, et panna tema pale läikima; ja leiba, et kinnitada inimese südant.
16Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
16Issanda puud saavad toidust küllalt, Liibanoni seedrid, mis ta on istutanud,
17A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
17kus linnud pesitsevad; toonekurgedel on majad küpresside otsas.
18A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
18Kõrged mäed on kaljukitsedele, kaljud mäkradele varjupaigaks.
19Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
19Ta on teinud kuu aegade näitajaks, päike teab oma loojakut.
20Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;
20Kui sa teed pimeduse, siis tuleb öö ja kõik metsloomad roomavad välja.
21Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
21Noored lõvid möirgavad saaki ning nõuavad Jumalalt oma toidust.
22Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;
22Päike tõuseb, nemad koristavad end ja heidavad maha oma asemeile.
23Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.
23Siis väljub inimene oma tööle ja oma tegemistele õhtuni.
24Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
24Kui palju on sinu töid, Issand! Sa oled nad kõik teinud targasti. Maa on täis sinu looduid.
25Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
25Siin on meri, suur ja lai; seal kubiseb lugemata palju loomi, pisikesi ja suuri;
26Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
26seal ujuvad laevad; seal on Leviatan, kelle sa oled valmistanud endale mängima.
27Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
27Kõik nad ootavad sind, et sa neile annaksid nende toidu omal ajal.
28Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
28Sa annad neile, ja nad korjavad kokku; sina avad oma käe, ja nende kõhud saavad täis head.
29Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
29Sa peidad oma palge, ja nad ehmuvad; sa võtad ära nende hingeõhu, nad heidavad hinge ning pöörduvad tagasi põrmu.
30Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
30Sa läkitad välja oma vaimu, ja nad luuakse, ja sina uuendad maa näo.
31Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;
31Kestku Issanda au igavesti! Issand rõõmustagu oma tegudest,
32A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
32tema, kes vaatab ilmamaad, nõnda et see vabiseb, kes puudutab mägesid, ja need suitsevad.
33Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
33Ma tahan laulda Issandale oma eluaja ja mängida oma Jumalale, niikaua kui ma olen elus.
34Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
34Olgu mu mõlgutus armas tema meelest; mina rõõmutsen Issandas.
35Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
35Kadugu patused maa pealt ja õelaid ärgu olgu enam! Kiida, mu hing, Issandat! Halleluuja!