1Dicsérjétek az Urat.
1Halleluuja! Õnnis on mees, kes kardab Issandat, kellele väga meeldivad ta käsud.
2Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
2Võimsaks saab tema seeme maa peal, õiglaste sugu õnnistatakse.
3Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
3Vara ja rikkus on tema kojas ja tema õigus püsib ikka.
4Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.
4Pimeduses tõuseb õiglastele valgus, armuline ja halastav ja õige.
5Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
5Õnnis on mees, kes on armuline ja annab laenuks, kes oma asju ajab õigluses.
6Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
6Sest ta ei kõigu iialgi; igaveseks mälestuseks jääb õige.
7Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.
7Ei ta karda õnnetuse sõnumit, tema süda on kindel, ta loodab Issanda peale.
8Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
8Tema süda on toetatud, ta ei karda, kuni ta viimaks parastab oma vaenlasi.
9Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.
9Ta jagab välja rikkalikult ja annab vaestele; tema õigus püsib ikka, tema sarv on kõrgel au sees.
10Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.
10Õel näeb seda ja saab pahaseks, ta kiristab hambaid ja nõrkeb. Õelate igatsused lähevad tühja.