¹Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.

¹Õndsad on need, kelle elutee on laitmatu, kes käivad Issanda Seaduse järgi!

²Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.

²Õndsad on need, kes peavad tema tunnistusi ja nõuavad teda kõigest südamest,

³És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.

³kes ei tee ka ülekohut, vaid käivad tema teedel!

⁴Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.

⁴Sina oled käskinud oma korraldusi hästi pidada.

⁵Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!

⁵Oh, et mu elutee oleks kindel, et ma peaksin su määrusi.

⁶Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

⁶Siis ma ei jää häbisse, pannes tähele kõiki su käske.

⁷Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.

⁷Ma tahan sind tänada õiglasest südamest, õppides su õiguse seadusi.

⁸A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!

⁸Ma tahan pidada su määrusi, ära mind hülga päriselt!

⁹Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?

⁹Kuidas hoiab noor inimene oma teeraja selge? Kui ta seda peab sinu sõna järgi.

¹⁰Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!

¹⁰Ma nõuan sind kõigest oma südamest, ära saada mind kõrvale oma käskudest!

¹¹Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

¹¹Ma panen su sõna tallele oma südamesse, et ma ei teeks pattu sinu vastu.

¹²Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.

¹²Tänu olgu sulle, Issand! Õpeta mulle oma määrusi!

¹³Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.

¹³Oma huultega ma loen üles kõik sinu suu seadused.

¹⁴Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

¹⁴Sinu tunnistuste teedel ma rõõmutsen enam kui kogu rikkusest.

¹⁵A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

¹⁵Ma mõlgutan mõtteid sinu korralduste üle ja vaatlen sinu teeradu.

¹⁶Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.

¹⁶Sinu määrustest ma tunnen head meelt, ma ei unusta sinu sõna.

¹⁷Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.

¹⁷Tee head oma sulasele, et ma elaksin ja hoiaksin sinu sõna!

¹⁸Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

¹⁸Ava mu silmad nägema su Seaduse imesid!

¹⁹Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.

¹⁹Ma olen võõras maa peal, ära peida mu eest oma käske!

²⁰Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

²⁰Mu hing nõrkeb igatsusest su seaduste järele igal ajal.

²¹Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.

²¹Sa sõitlesid ülbeid, äraneetuid, kes eksivad eemale su käskudest.

²²Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!

²²Veereta mu pealt ära teotus ja häbistus, sest ma pean sinu tunnistusi!

²³Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.

²³Vürstidki istuvad ja kõnelevad isekeskis minu vastu, aga sinu sulane mõtiskleb sinu määrustest.

²⁴A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.

²⁴On ju sinu tunnistused mu rõõmustajad ja mu nõumehed.

²⁵Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.

²⁵Mu hing on põrmu küljes kinni, elusta mind oma sõna järgi!

²⁶Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!

²⁶Sinule ma jutustan oma teid ja sa vastad mulle; õpeta mulle oma määrusi!

²⁷Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

²⁷Oma korralduste teedest lase mind aru saada, ja ma tahan meelt mõlgutada su imeasjade üle.

²⁸Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

²⁸Mu hing valab pisaraid meelehärmist - tõsta mind üles oma sõna järgi!

²⁹A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!

²⁹Vale tee hoia minust eemal ja kingi mulle armust oma Seadus!

³⁰Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.

³⁰Ma olen valinud ustavuse tee, ma olen pannud enese ette sinu seadused.

³¹Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!

³¹Ma pean kinni su tunnistustest, Issand. Ära lase mind sattuda häbisse!

³²A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!

³²Ma jooksen su käskude teed, sest sina teed mu südame avaraks.

³³Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.

³³Õpeta mulle, Issand, oma määruste teed, et ma seda otsani peaksin!

³⁴Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.

³⁴Anna mulle arusaamist panna tähele su Seadust ja seda pidada kõigest südamest!

³⁵Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

³⁵Lase mind käia sinu käskude jalgrajal, sest see meeldib mulle!

³⁶Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.

³⁶Pööra mu süda oma tunnistuste poole, aga mitte ahnuse poole!

³⁷Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

³⁷Eemalda mu silmad tühja vaatamast, elusta mind oma teedel!

³⁸Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.

³⁸Kinnita oma sulasele oma sõna, mis saadab sind kartma!

³⁹Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.

³⁹Eemalda mu teotus, mida ma kardan, sest sinu seadused on head!

⁴⁰Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.

⁴⁰Näe, ma igatsen su korraldusi, elusta mind oma õiguse läbi!

⁴¹És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,

⁴¹Tulgu mulle sinu heldus, Issand, ja su pääste su ütluse järgi,

⁴²Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!

⁴²et ma vastaksin oma teotajaile; sest ma loodan sinu sõna peale!

⁴³És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!

⁴³Ära kisu ilmaski mu suust ära tõesõna, sest ma loodan su seaduste peale!

⁴⁴És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.

⁴⁴Ma tahan hoida su Seadust alati, ikka ja igavesti,

⁴⁵És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.

⁴⁵ja avaruses käia, sest ma nõuan sinu korraldusi.

⁴⁶És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

⁴⁶Ma tahan rääkida su tunnistustest kuningate ees ja mitte häbeneda.

⁴⁷És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

⁴⁷Ma tahan ennast rõõmustada sinu käskudega, mida ma armastan.

⁴⁸És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.

⁴⁸Ma tõstan oma käed su käskude poole, mida ma armastan, ja mõlgutan meelt su määruste üle.

⁴⁹Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!

⁴⁹Tuleta meelde sõna oma sulase kohta, mille peale sa mind oled pannud lootma!

⁵⁰Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

⁵⁰See on mulle troostiks mu viletsuses, et su ütlus mind elustab.

⁵¹A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.

⁵¹Ülbed pilkavad mind väga; ometi ma ei pöördunud kõrvale su Seadusest.

⁵²Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.

⁵²Mul seisid meeles, Issand, su seadused muistsest ajast ja ma sain troosti.

⁵³Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.

⁵³Tuline viha on mind haaranud õelate pärast, kes hülgavad su Seaduse.

⁵⁴Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.

⁵⁴Su määrused on mu kiituslauluks mu võõraspõlve majas.

⁵⁵Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

⁵⁵Mulle meenub öösel su nimi, Issand, ja ma hoian su Seadust.

⁵⁶Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.

⁵⁶See sai mulle osaks sellepärast, et ma pidasin su korraldusi.

⁵⁷Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.

⁵⁷Issand on mu osa; ma olen öelnud, et ma pean sinu sõnu.

⁵⁸Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!

⁵⁸Ma püüan kõigest südamest leevendada su palet, ole mulle armuline oma ütlust mööda!

⁵⁹Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.

⁵⁹Ma uurin oma teid ja pööran oma jalad jälle su tunnistuste poole.

⁶⁰Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.

⁶⁰Ma tõttan aega viitmata pidama sinu käske.

⁶¹Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.

⁶¹Õelate köidikud punusid end mu ümber; aga mina ei unusta su Seadust.

⁶²Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

⁶²Südaööl ma tõusen üles sind tänama su õiguse seaduste eest.

⁶³Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.

⁶³Mina olen kõigi nende kaaslane, kes sind kardavad ja peavad sinu korraldusi.

⁶⁴A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!

⁶⁴Ilmamaa on täis sinu heldust, Issand; õpeta mulle oma määrusi!

⁶⁵Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.

⁶⁵Sina, Issand, oled teinud head oma sulasele oma sõna järgi.

⁶⁶Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.

⁶⁶Head arusaamist ja tundmist õpeta mulle, sest ma usun su käske!

⁶⁷Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.

⁶⁷Enne kui mind vaevati, eksisin ma eemale; aga nüüd ma hoian sinu ütlusi.

⁶⁸Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.

⁶⁸Sina oled hea ja teed head; õpeta mulle oma määrusi!

⁶⁹A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.

⁶⁹Ülbed sepitsevad mu peale valejutte, aga mina pean kõigest südamest sinu korraldusi.

⁷⁰Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

⁷⁰Nende süda on tuim nagu rasv, aga mina tunnen rõõmu sinu Seadusest.

⁷¹Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.

⁷¹Mulle on hea, et mind vaevati, et ma õpiksin su määrusi.

⁷²A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

⁷²Seadus su huultelt on mulle kallim kui tuhanded kulda ja hõbedat.

⁷³A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

⁷³Sinu käed on mind teinud ja valmistanud, anna mulle arusaamist, et ma õpiksin sinu käske!

⁷⁴A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.

⁷⁴Kes sind kardavad, näevad mind ja rõõmustavad, et ma loodan sinu sõna peale.

⁷⁵Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.

⁷⁵Ma tean, Issand, et su seadused on õiged ja et sa ustavuses mind oled vaevanud.

⁷⁶Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

⁷⁶Olgu nüüd su heldus mulle troostiks, nõnda nagu sa oled ütelnud oma sulasele!

⁷⁷Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.

⁷⁷Tulgu su halastused minu peale, et ma elaksin, sest sinu Seadus on minu rõõm!

⁷⁸Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.

⁷⁸Jäägu häbisse ülbed, et nad mind valega on ära eksitanud! Mina mõlgutan meeles sinu korraldusi.

⁷⁹Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!

⁷⁹Pöördugu minu juurde need, kes sind kardavad ja tunnevad su tunnistusi!

⁸⁰Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

⁸⁰Olgu mu süda laitmatu su määrustes, et ma ei jääks häbisse!

⁸¹Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.

⁸¹Mu hing on lõppemas, oodates su abi, ma loodan sinu sõna peale.

⁸²A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

⁸²Mu silmad on lõppemas, igatsedes su ütlust; ma küsin: 'Millal sa trööstid mind?'

⁸³Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.

⁸³Sest ma olen nagu nahkastja suitsus; sinu määrusi ma ei ole aga unustanud.

⁸⁴Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?

⁸⁴Kui palju päevi on veel su sulasel? Millal saadad täide kohtuotsuse mu tagakiusajate kallal?

⁸⁵Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]

⁸⁵Ülbed on kaevanud mulle auke, need, kes ei ela su Seaduse järgi.

⁸⁶Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!

⁸⁶Kõik su käsud on tõde; valega kiusatakse mind taga. Aita mind!

⁸⁷Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.

⁸⁷Peaaegu oleksid nad lõpetanud minu elu maa peal. Mina aga ei ole hüljanud su korraldusi.

⁸⁸A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.

⁸⁸Oma heldust mööda elusta mind, siis ma hoian sinu suu tunnistust!

⁸⁹Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.

⁸⁹Igavesti, Issand, jääb püsima sinu sõna taevas.

⁹⁰Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.

⁹⁰Põlvest põlve kestab su ustavus. Sina oled kinnitanud maa ja see seisab.

⁹¹A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.

⁹¹Sinu seaduste kohaselt nad püsivad tänapäev, sest need kõik on sinu sulased.

⁹²Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

⁹²Kui sinu Seadus ei oleks olnud mu rõõm, siis ma oleksin hukkunud oma viletsuses.

⁹³Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

⁹³Ma ei unusta iialgi su korraldusi, sest nendega sa oled mind elustanud.

⁹⁴Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.

⁹⁴Sinu oma olen mina, päästa mind, sest ma nõuan taga su korraldusi!

⁹⁵Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.

⁹⁵Õelad lootsid mind hukata; mina panen tähele sinu tunnistusi.

⁹⁶Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.

⁹⁶Ma olen näinud, et ka kõige täiuslikumal asjal on lõpp, kuid sinu käsk on väga avar.

⁹⁷Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!

⁹⁷Kuidas ma armastan sinu Seadust! Iga päev mõlgutan ma mõttes seda.

⁹⁸Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.

⁹⁸Sinu käsud teevad mind targemaks mu vaenlastest, sest nad on minu päralt igavesti.

⁹⁹Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

⁹⁹Ma olen mõistlikum kui kõik mu õpetajad, sest ma olen mõlgutanud mõttes su tunnistusi.

¹⁰⁰Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.

¹⁰⁰Ma olen arukam kui vanad, sest ma panen tähele su korraldusi.

¹⁰¹Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.

¹⁰¹Ma hoian oma jalad eemale kõigilt kurjadelt teedelt, et pidada sinu sõna.

¹⁰²Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.

¹⁰²Ma ei tagane sinu seadustest, sest sina õpetad mind.

¹⁰³Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!

¹⁰³Kui mahe on su ütlus mu suulaele, enam kui mesi mu suule.

¹⁰⁴A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

¹⁰⁴Su korraldustest ma olen saanud arukaks, sellepärast ma vihkan kõiki vale teeradu.

¹⁰⁵Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

¹⁰⁵Sinu sõna on mu jalale lambiks ja valguseks mu teerajal.

¹⁰⁶Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

¹⁰⁶Ma olen vandunud ja täidan seda, et ma pean sinu õiguse seadusi.

¹⁰⁷Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.

¹⁰⁷Ma olen väga vaevatud. Issand, elusta mind oma sõna järgi!

¹⁰⁸Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.

¹⁰⁸Minu suu vabatahtlikud ohvrid olgu su meelt mööda, Issand, ja õpeta mulle oma seadusi!

¹⁰⁹Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.

¹⁰⁹Mu hing on alati mu pihus ja sinu Seadust ma ei unusta.

¹¹⁰Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

¹¹⁰Õelad on mulle pannud püüdepaela, kuid mina ei eksi ära sinu korraldustest.

¹¹¹A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

¹¹¹Su tunnistused ma olen saanud pärandiks igavesti, sest nad on mu südame rõõm.

¹¹²Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.

¹¹²Ma pöörasin oma südame tegema su määruste järgi alaliselt ja otsani.

¹¹³Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.

¹¹³Ma vihkan kahepaikseid mõtteid, aga sinu Seadust ma armastan.

¹¹⁴Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

¹¹⁴Sina oled mu kaitse ja kilp; sinu sõna peale ma loodan.

¹¹⁵Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.

¹¹⁵Taganege minust, te kurjategijad, ja ma pean oma Jumala käske!

¹¹⁶Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.

¹¹⁶Kinnita mind oma ütluse järgi, et ma elaksin, ja ära lase mind sattuda häbisse mu lootuses!

¹¹⁷Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.

¹¹⁷Toeta mind, et ma pääseksin, siis ma vaatlen alati su määrusi!

¹¹⁸Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.

¹¹⁸Sa ei pane mikski neid, kes eksivad eemale sinu määrustest, sest nende kavalus on asjatu.

¹¹⁹Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.

¹¹⁹Sa koristad ära kõik õelad maa pealt kui räbu, sellepärast ma armastan sinu tunnistusi.

¹²⁰Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.

¹²⁰Hirmust sinu ees tuleb värin mu lihasse ja ma kardan su seadusi.

¹²¹Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!

¹²¹Ma olen toiminud seadust ja õigust mööda, ära jäta mind mu rõhujate kätte!

¹²²Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.

¹²²Kosta oma sulase eest tema heaks, ärgu rõhugu mind ülbed!

¹²³Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.

¹²³Mu silmad on lõppenud ootamast su abi ja su õiguse tõotust.

¹²⁴Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!

¹²⁴Tee oma sulasega oma heldust mööda ja õpeta mulle oma määrusi!

¹²⁵Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!

¹²⁵Mina olen su sulane; anna mulle arusaamist, et ma tunnetaksin su tunnistusi!

¹²⁶Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.

¹²⁶Aeg on Issandal tegutseda; on ju tehtud tühjaks su Seadus.

¹²⁷Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.

¹²⁷Seepärast ma armastan su käske enam kui kulda ja selgemat kulda;

¹²⁸Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.

¹²⁸seepärast ma pean kõiki su korraldusi täiesti õigeks, ma vihkan iga valeteed.

¹²⁹Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.

¹²⁹Imelised on sinu tunnistused, sellepärast hoiab neid minu hing.

¹³⁰A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.

¹³⁰Kui su sõnad avanevad, annavad nad valgust, tehes arukaks kohtlasi.

¹³¹Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.

¹³¹Ma avan oma suu ja ahmin, sest ma ihaldan su käske.

¹³²Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.

¹³²Kaldu minu poole ja ole mulle armuline, see on nende õigus, kes armastavad sinu nime.

¹³³Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!

¹³³Kinnita mu samme oma ütlusega ja ära lase ühtki nurjatust saada meelevalda minu üle!

¹³⁴Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!

¹³⁴Lunasta mind inimeste rõhumisest, siis ma pean su korraldusi!

¹³⁵A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!

¹³⁵Lase oma pale paista oma sulase peale ja õpeta mulle oma määrusi!

¹³⁶Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

¹³⁶Veeojad voolavad mu silmist nende pärast, kes ei pea su Seadust.

¹³⁷Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.

¹³⁷Sina oled õige, Issand, ja su seadused on õiglased.

¹³⁸A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.

¹³⁸Sa oled seadnud oma tunnistused õiguses ja väga suures ustavuses.

¹³⁹Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.

¹³⁹Minu kiivus on mind kulutanud, sest mu rõhujad on unustanud sinu sõnad.

¹⁴⁰Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.

¹⁴⁰Mis sa oled öelnud, on sulatatud väga selgeks, ja su sulane armastab seda.

¹⁴¹Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.

¹⁴¹Ma olen vähene ja halvaks pandud, kuid ma ei unusta sinu korraldusi.

¹⁴²A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

¹⁴²Su õigus on õigus igaveseks ja su Seadus on tõde.

¹⁴³Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.

¹⁴³Kitsikus ja ahastus on mind tabanud, aga su käsud on mu rõõm.

¹⁴⁴A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

¹⁴⁴Su tunnistuste õigus jääb igavesti; anna mulle arusaamist, et ma elaksin!

¹⁴⁵Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.

¹⁴⁵Ma hüüan kõigest südamest, kosta mulle, Issand! Ma tahan pidada su määrusi.

¹⁴⁶Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.

¹⁴⁶Ma hüüan sinu poole, päästa mind, et ma peaksin su tunnistusi!

¹⁴⁷Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

¹⁴⁷Ma jõudsin koidust ette ja hüüdsin. Sinu sõna peale ma loodan.

¹⁴⁸Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.

¹⁴⁸Mu silmad jõuavad ette vahikordadest, et mõlgutada mõttes su ütlust.

¹⁴⁹Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!

¹⁴⁹Kuule mu häält oma helduse pärast! Issand, elusta mind oma seadusi mööda!

¹⁵⁰Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.

¹⁵⁰Mulle lähenesid ilguste toimepanijad; nemad on sinu Seadusest kaugel.

¹⁵¹Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.

¹⁵¹Sina oled ligi, Issand, ja kõik su käsud on tõde.

¹⁵²Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.

¹⁵²Ammu ma teadsin sinu tunnistustest, et sa need oled rajanud igavesti.

¹⁵³Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!

¹⁵³Vaata mu viletsust ja vabasta mind, sest ma ei unusta su Seadust!

¹⁵⁴Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!

¹⁵⁴Aja mu tüliasja ja lunasta mind, elusta mind oma ütlust mööda!

¹⁵⁵Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.

¹⁵⁵Õelaist on pääste kaugel, sest nad ei hooli su määrustest.

¹⁵⁶Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.

¹⁵⁶Sinu halastus, Issand, on suur. Elusta mind oma seadusi mööda!

¹⁵⁷Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.

¹⁵⁷Palju on mu tagakiusajaid ja rõhujaid, kuid mina ei pöördu kõrvale su tunnistustest.

¹⁵⁸Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.

¹⁵⁸Ma nägin äraandjaid ja tundsin tülgastust, sest nemad ei hooli sinu ütlustest.

¹⁵⁹Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!

¹⁵⁹Vaata, kuidas ma armastan sinu korraldusi, Issand! Elusta mind oma heldust mööda!

¹⁶⁰A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.

¹⁶⁰Sinu sõna sisu on tõde ja kõik su õiguse seadused jäävad igavesti.

¹⁶¹A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.

¹⁶¹Vürstid kiusavad mind taga põhjuseta, aga minu süda tunneb hirmu sinu sõna ees.

¹⁶²Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.

¹⁶²Ma rõõmutsen su ütlusest nagu see, kes leiab palju saaki.

¹⁶³A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.

¹⁶³Ma vihkan valet ja see on mu meelest jäle, ent sinu Seadust ma armastan.

¹⁶⁴Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.

¹⁶⁴Seitse korda päevas ma kiidan sind su õiguse seaduste eest.

¹⁶⁵A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.

¹⁶⁵Sinu Seaduse armastajail on suur rahu ja nad ei komista.

¹⁶⁶Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.

¹⁶⁶Ma ootan päästet sinult, Issand, ja teen su käske mööda.

¹⁶⁷Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.

¹⁶⁷Mu hing hoiab su tunnistusi ja ma armastan neid väga.

¹⁶⁸Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.

¹⁶⁸Ma pean su korraldusi ja su tunnistusi, sest kõik mu teed on sinu ees.

¹⁶⁹Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.

¹⁶⁹Jõudku mu halamine su palge ette, Issand! Anna mulle arusaamist oma sõna mööda!

¹⁷⁰Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!

¹⁷⁰Tulgu mu anumine su palge ette, päästa mind oma ütlust mööda!

¹⁷¹Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.

¹⁷¹Mu huuled lasku hoovata kiitust, sest sa õpetad mulle oma määrusi!

¹⁷²Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.

¹⁷²Mu keel kuulutagu sinu ütlusi, sest kõik su käsud on õigus!

¹⁷³Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!

¹⁷³Olgu su käsi mind aitamas, sest ma olen valinud su korraldused!

¹⁷⁴Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.

¹⁷⁴Ma igatsen päästet sinult, Issand, ja sinu Seadus on mu rõõm.

¹⁷⁵Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!

¹⁷⁵Elagu mu hing, et ta sind kiidaks, ja su seadused aidaku mind!

¹⁷⁶Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

¹⁷⁶Ma olen eksinud nagu kadunud lammas. Otsi oma sulast, sest ma ei unusta su käske!